Még belegondolni is szörnyű, tavaly július óta nem voltam íjászversenyen! Az is igaz, mentem volna, de nagyon hosszú, hűvös, csapadékos volt a tél.
Ideje volt belevágni! Az első öröm akkor ért, amikor elkerülhettem Várpalotát a nemrég átadott kétszer kétsávos úton. Mintegy 15 perccel közelebb került hozzánk Alsóörs!
Mit mondhatnék? Jó volt látni a sok ismerős arcot, nevezés, belövés, majd megkezdődött a 24 célos terepverseny. Az alsóörsi körülmények ideálisak a pályát megálmodóknak, bár ez volt itt a sokadik versenyem, soha nem volt unalmas a nyomvonal és a célok kihelyezése. Négyen alkottunk egy csapatot, alig több, mint három óra alatt befejeztük a versenyt.
Hogy ment ennyi kihagyás után? Bár a pontszám nem jelzi, de úgy éreztem, tűrhető volt. Teljesítményem a harmadik helyhez volt elég. Jól elfáradtam, kellemes izomláz is jelezte a hosszú kihagyást.
Igyekszem felvenni az elejtett fonalat és visszatérni.
