Immár tizenötödik alkalommal rendezte meg a Dombóvári család az íjásztábort Cserépváralján.
Mi változott másfél évtized alatt? Rengeteg dolog, ám a helyszín szinte semmit. A valamikori ifjúsági tábor területe, a faházak, az ebédlő, a környezet pontosan olyan, mint volt. Bár a táborozók – a kezdetekhez képest – nagyrészt kicserélődtek, jöttek újak, akik már sok-sok éve jönnek, mindig vannak első táborozók, akik általában ott vannak ismét.
Mi nem változott? Dombóváriék munkája, lelkesedése, az íjászat szeretete.
Mi zajlik ott? Hat napon át összesen nyolc háziverseny eltérő feladatokkal, majd az utolsó versenynapon egy nyílt verseny, amelyre bárki nevezhet. Első versenyként 20×3 lövést adtunk le háromkörös lőlapra, ezt az ötödik napon megismételtük, hogy lássuk a (vissza)fejlődést. Következett a váltóverseny, csapatokat alakítottunk és zömmel gyorsasági feladatok jelentették a kihívást. Délután örömíjászat következett, szintén 60 lövés! Másnap délután vadászimitáció. Negyedik napon új célfelületek voltak, zömmel geometriai ábrák, ahol nagyon változatos formájú, színű és elhelyezkedésű találati zónákba kellett lőni. Ilyen eddig nem volt, de mindenkinek nagyon tetszett. Szintén 60 lövéses háziverseny volt. Ezt követte a „Tábor Art”, ahol a táborozók által készített változatos lőlapokat vettünk célba. Másnap megismételtük a körökre lövést, délután a Magyar Hagyományos Íjász Táblával fejeztük be a háziversenyek sorát. Zárónapon nyílt verseny volt, szép számú vendégíjásszal.
Esténként csapatvetélkedőkkel, karaoke-val, tábortűzzel, nagy beszélgetésekkel múlattuk az időt. Az egész tábor remek hangulatban telt, az ételek is ízletesek voltak. Bár én kényelemszeretetem miatt a falusi turizmus keretei között szálltam meg és nem tudtam ott lenni a búcsúesten, remekül éreztem magam. Jól ment a lövés, jókat beszélgettünk, egyszóval remek volt! Csak remélni merem, hogy lesz XVI. tábor is és ott lehetek azon is…
A fényképeket ezúttal nem bontottam le napokra, ellenben feliratoztam azokat, így képben lehettek, miket örökítettem meg. (Van közöttük pár fotó a mezőkövesdi piacról, szabad program volt, nagyon élvezem mindig, mert itt nem viszonteladók árulják a nagybani piacon vett portékát, hanem valódi kofák hozzák saját terményeiket.) Jó böngészést!
Végezetül: köszönet a szervezőknek és résztvevőknek, remek volt!
