Foktőn íjászni számomra egyfajta lelki szükséglet. Jobbnál jobb versenyeken lehettem idén is, de Foktő mindent felülír! Időtlen idők óta részt veszek (vettünk) az ott rendezett találkozókon, lenyűgöz a Duna közelsége, a Fekete Horgony, a Fok patak… A versenyek is mindig nagyon nívósak, a foktői utazásoknak kialakult egyféle rituáléja. Olyannyira, hogy sok blogbejegyzés is született ezekről, íme egy 2012-es…
Úton a versenyre mindig megálltunk Hartán a Kolbászháznál kávézni és vásárolni. Szomorúan láttam, hogy májusban bezárt, kár érte. Így Dunapatajon álltam meg, az üzlet parkolójában évtizedek óta nem látott kollégával futottunk össze, kiderült, Kalocsán él.
Foktőn elmaradhatatlan a „welcome” lángos, idén is nagyon finom volt. Ezernyi ismerős arc, barátok, sporttársak, akikkel számos viadalon találkozunk. Idén is volt egy csavar az extrémnek hirdetett versenyen: 24 db 3D célt kellett leküzdenünk, DE… egy lőállásból két eltérő távolságban lévő céltárgyra kellett két-két lövést leadni, a beírólapra azonban a magasabb pontértékű találat került. A pálya teljesen összeszűkült, a Fekete Horgony körül a legtávolabbi lőállás sem lehetett 200 m-nél távolabb. Így aztán haladtunk célról célra, bőven jutott idő beszélgetni, nem fenyegetett a besötétedés veszélye sem.
Ennek megfelelően nagyszerű eredmények születtek, nem emlékszem olyan 3D versenyre, ahol nem volt mellélövésem, persze volt itt is, de minden célnál sikerült javítanom. Az más kérdés, hogy 81,6 százalékkal sem tudtam dobogóra állni.
A verseny után lehetett pecsenyéket, kürtőskalácsot vásárolni, hazafelé ismét bementem a dunapataji csárdába pacalozni… várjuk a kikeletet, a tavaszi feltámadást… (alább összegzem az idei versenyszezont), de előbb a képek!
2023 íjászat szempontjából rendkívül gazdag év volt. Nem számolom, hogy hány versenyen voltam, alighanem húsz és harminc között. Szinte kizárólag 3D-re járok, legtávolabb az Őrségbe utaztam, legközelebb Pétfürdőre. A teljesítményem átlagát a „középszerű” szóval jellemezném, voltak katasztrofális versenyeim és volt olyan, ahol jobban ment. De már régen nem ez a lényeg! Erdők, jó levegő, mozgás lazítják a hétköznapok stresszét, ennél is fontosabbak a régi és az új íjászbarátságok ápolása! Idén is több sporttárssal kerültem baráti kapcsolatba, ez mindennél többet ér számomra. Végül, de nem utolsó sorban: ott lehettem immár tizenötödször a cserépváraljai íjásztáborban is.
Remélem jövőre ott tudom folytatni, ahol idén abbahagytam…
