„Öröm”íjászverseny Öskün

Íjásznaplómat – deklaráltan – a magam örömére vezetem. Inkább az a célom, hogy versenyeken készített fényképeim ne menjenek a levesbe, jó néha egy-egy versenybeszámolómat visszaolvasni, amikor ugyanoda versenyre készülök. Soha nem szoktam kisebb rendellenességeket szóvá tenni, mert nem az a célom, hogy negatív kritikával illessem azokat a versenyszervezőket, akik majdnem minden esetben a legjobbat akarják… De néha a csillagok szerencsétlen együttállása miatt, kidől a liszt… azért is óvatos vagyok, mert amikor kritikával illettem egy északnyugat-magyarországi versenyt és az írás – akaratom ellenére – kikerült a fosbukkra, belőlem vált negatív hős (nem mintha pont nem leszarnám).

A mai verseny nagyon jó lehetett volna, ha… ha nem történnek olyan hibák a szervezésben és lebonyolításban, amelyek elszúrták az egészet.

Kezdjük a nevezéssel. Nincsen azzal semmi gond, ha ezt e-mailban lehet megtenni, de azt hiszem egy visszaigazoló e-mail alapkövetelmény! Félreértés ne essék: ez nem egy udvariassági gesztus, hanem a nevező informálása arról, hogy levele célba ért, nevezését a rendezőség elfogadta. „Nevezésedet megkaptuk, várunk.” Ez azért nem teljesíthetetlen…

A szervezők gondosságát jelzi, hogy az út mellett nyilak jelezték merre kell menni, „welcome” zsíroskenyér, szőlő, füge várta az íjászokat, gyorsan lehetett regisztrálni, kész csapatbeosztások voltak és a belövőpályát sem érheti kifogás.

A feladat húsz örömíjász cél leküzdése volt, célonként három egyenértékű lövéssel, 10-8-5 pontozással. A célok túlnyomó többségénél ez igaz volt, de… volt egy darts tábla, darts pontozással. Ezzel több probléma adódott:

  • nem mindenki tudhatja a darts tábla pontozását – belső kör tripla, külső kör dupla pontérték, „bull” ötven pont…
  • így a meglőhető maximális pontszám ezen a célon 180 volt, a többin összesen 570, azaz ezen a célon az összpontszám 31,5 %-át lehetett elérni, ez még örömíjász versenyen is irreális!
  • a beírólapon nem volt megfelelő rubrika ehhez – 10-8-5, a beírónak kellett kimolyolnia, hogyan és hová írja a pontszámokat, akkor csoda, hogy az összesítésnél kupleráj volt?
  • Volt egy 2D állatcél, más pontértékek voltak az állatra írva, mint a lőlap szélére… akkor mi van? Mi nyilván maradtunk a 10-8-5 pontozásnál, de lehet a test itt csak egy pontot ért, nem volt rubrika a beírólapon egy pontnak,
  • a „csúcs” az a cél volt, amelyen koncentrikus körökre lőttünk két vesszőt, a harmadikkal az első két pontértékét lehetett duplázni, triplázni, ötszörözni, ha belőtte az ember a vesszőt a cél alatti megfelelő téglalapba. De… ha nem sikerült, akkor – állítólag lenullázta, az első két lövését is… (Én lőttem két tízest, de nem tudtam, hogy a téglalapokra kell a harmadik vesszőt küldeni, csapattársunk kéjes örömmel üvöltötte, ez nulla pont, „mert húszszor nulla az nulla”, senki, ismétlem senki nem mondta, ezen a célon mi a feladat, azután kiderült, a meglőtt pontok érvényesek – miért lettek volna érvénytelenek? – csak a többszörözés volt sikertelen), hála egy ilyen csapattársnak, ki ne rontotta volna el a csapatvezetőnk által sportszerűen megítélt ismétlő lövést? Erről van szó:

De ha már a csapattársaknál tartunk: az nem a szervezők hibája, hogy sportszerűtlen, kiállhatatlan ember indul versenyükön, ám mégis elképesztő, hogy olyan ember is eljön, akinek halvány lila fogalma sincs arról, mi a sportszerűség! Csapattársa mellélövését „szép volt” megjegyzéssel illeti, és a pályán töltött idő – négy óra – alatt folyamatosan és hangosan pofázik, még akkor is, amikor levegőt vesz, megfellebbezhetetlenül ítélkezik, versenyszabályokat alkot, egyik cigarettáról a másikra gyújt, pofátlanul beíratja a találati zónától fél centiméterre levő vesszőjének a magasabb pontértéket! A csapattársak ilyenkor két dolgot tehetnek: leajzzák az íjat és szó nélkül hazamennek, vagy lenyelik a békát. Utóbbit választottuk, nem biztos, hogy jól döntöttünk!

Letudtuk a versenyt, következett az eredményhirdetés! Na, végre dobogóra szólítottak. Harmadik lettem, medál, oklevél. Szólítják a győztest, kiderült ő nem veterán kategóriában nevezett. Medál, oklevél vissza… veterán, felnőtt kategória újraszámolva, helyezések újra osztva…

Ez volt az a pillanat, amikor autóba ültem és eljöttem. Nagyon sajnálom a rendezőket, mert egy alapvetően jó versenyt sikerült néhány szarvashibával tökéletesen elrontaniuk. Mi lehet a konklúzió? Soha többé „örömíjászat” tökéletesen elég a 3D és a terep, ha nincs, vagy nem elérhető ilyen verseny, jobb otthon maradni!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

1 Comment
Inline Feedbacks
View all comments