Furcsa ez az ősz… egy hete gatyarohasztó meleg volt Táborfalván, másnap rövid időre beköszöntött az ősz, majd erős szél kíséretében péntekre visszatért a meleg. A verseny napjára húsz fok feletti hőmérsékletet és esőt jósoltak, utóbbi bejött…
Előző nap volt Schmidt Tibi temetése. Ahogy haladtam az eső áztatta autópályán, feltolult bennem annak a versenynek az emléke, amelyet ugyanitt rendeztek, de akkor még jobban ömlött az eső, nevezés után becsapott a villám a közelbe, elment az áram, lefújták… így – jobb híján – elindultunk Tibivel szekszárdi borbeszerző körútra.
Tegnap nem esett annyira, de a szemerkélő esőtől a heves záporig mindenben volt részünk. 28 3D célt kellett leküzdenünk 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Nagyszerű, technikás pályát építettek a rendezők, a célok nem voltak nagyon távol egymástól, a lőtávolságok is korrektek voltak. Bőségesen lőhettünk felfelé és lefelé is. Sajnos a talaj nagyon felázott, csúszott, sokszor gatyaféken lehetett lejönni vesszőhúzás után.
Nekem alapvetően két gondom volt: vízhatlan dzsekimben képtelen voltam lőni, levéve bőrig áztam; vesszőkön a madártollak ronggyá áztak, teljesen megváltozott ettől a ballisztika, sorozatos alálövéseim arra utaltak, hogy nehezebbé váltak. A körülményekhez képest nem ment rosszul, a hét tagú mezőnyben negyedik lettem, a dobogóhoz sem hiányzott sok.
Sötétvölgy ezúttal a kevésbé barátságos arcát mutatta, számtalanszor láttam az ősz színeit ezen a helyen, varázslatos. A bőrig ázás ellenére sem bántam meg, hogy ott voltam.
