A tegnapi alsóőrsi teremversennyel befejeződött számomra a 2011-es íjászévad. (Milyen érdekes, márciusban éppen Alsóőrsön kezdődött egy terepversenyen.) Teremversenyről nehéz bármi lebilincselőt írni, de mégsem hallgathatom el, hogy az alsóőrsiek ezúttal is a tőlük megszokott, magas színvonalú versenyszervezést nyújtották: a sportcsarnok kulturált környezetet biztosított, a vesszőfogók és a lőlapok kihelyezése nem hagyott maguk után semmi kivetnivalót. Polgármesteri üdvözléssel és pontos versenykezdéssel tisztelték meg a nevezőket, a verseny teljesen gördülékenyen zajlott, az eredményhirdetésre sem kellett sokat várni. Teremversenyen ez a maximum és ezt hozták a szervezők.
Ellenben, érdekes műfaj a teremíjászat… nem fúj a szél, nincs szembe sütő napfény, csapadék, cél elé belógó gally, gatyarohasztó hőség. A feladat – látszólag – egyszerű: húsz sorozatban 18 m-ről 40×40 cm-es lőlap közepébe kell betuszkolni körönként három darab vesszőt. Ilyen paraméterek mellett otthon is lehet erre készülni, gyakorolni. Mégis… bár minden ideális, azért vannak zavaró tényezők… hiszen ketten vagyunk egy lőállásban és a perifériás látásunk érzékeli az egy sorban álló többi versenyzőt. A vesszők pufognak a táblán, valahogy több a külső inger, mint egy erdei 3D-én. Itt az összpontosítóképesség tétetik próbára.
Nem dicsekvésből mondom, de sokkal kevesebb pontot lőttem, mint életem első teremversenyén. Reszkettem belül az idegességtől, képtelen voltam összpontosítani, az első sikertelen lövések után még idegesebb lettem, volt olyan kör, ahol a megszerezhető 30 pontból egyet sikerült meglőnöm :-(! Száz ponttal kevesebbet szereztem, mint az előző napi itthoni gyakorlás során! Ha az ember nincs megfelelő pszichikai állapotban, aligha lehet más a végeredmény. Mégsem bánom, hogy elmentem a versenyre, jó állapotfelmérés volt, innen már csak felfelé (vagy az elmegyógyintézetbe 🙂 ) vihet az út! A környéken bőven lesz teremverseny a közeljövőben: jövő héten Győrújbarát, majd januárban Pápa, februárban ismét Alsóőrs következik.
Mivel ez volt 2011. befejező versenye a részemre, egy kis számvetés. A tavasszal alig jutottam el versenyekre, a nyáron sem igazán voltunk sokfelé, viszont a cserépváraljai tábor olyan hatalmas lökést adott, hogy az ősszel havi 3 alkalommal sikerült eljutni valahová. Voltam terepversenyen, sok 3D-én, két kihagyhatatlan buliversenyen: Halásziban és Pátyon. Nagyon elszomorít, hogy a legtöbbször egyedül kell mennem, mert Bendit annyira lefoglalják – a szerintem irreálisan magas – iskolai követelmények.
2012-re nem sok derűlátással tekintek, hiszen kit ne érintene meg a gazdasági válság? A nevezési-, üzemanyag-, autópálya-használati költségek egyre emelkednek, így még a közeli versenyek is egyre elérhetetlenebbek. A víz felett maradást hétvégi munkával – esetemben ügyeletek vállalásával – lehet egyedül biztosítani. Nem akarok a karácsonyváró hangulatba pesszimista módon beletiporni, de az alábbi zenefilmmel üdvözlöm 2012-őt… „A jövő előttünk romokban hever és ha nem akarjuk nem jön el…” – kár, hogy már az íjászat kapcsán is ilyen gondolatok mardosnak belülről.
