Hosszú, ronda és sötét volt ez a tél, persze ha egyáltalán jogos télnek nevezni… Egy decemberi teremversenyt leszámítva, októberben voltam utoljára, a TAKI-kupán. Ráadásul tavaly is Pétfürdő volt első versenyem. Előnevezést nem adtam le, mert annyira rossz idővel riogattak a meteorológusok, ám reggel úgy láttam, nem lesz gond.
Nagyon sokan voltunk, – 100 körülire becsülöm a nevezők a létszámát. 21 célt kellett leküzdenünk, célonként 3 lövéssel 10-8-5 pontozással. A pálya nyomvonala a település melletti erdei ösvényen volt kitűzve, a tavalyi versenyből okulva, ahol jobbra-balra voltak a céltárgyak, el kellett jutni a 21-es célhoz, majd visszafordulni. Azért is szeretem Peytu szervezte versenyeket, mert évről-évre kijavítják a korábbi rendezések kisebb-nagyobb hibáit! Feltűnően javultak pl. a céltárgyak, egyre több jó minőségű 3D állat van, ezzel szemben mindössze 1 db 2D-és állatos lőlapot kellett célba vennünk! Ha így megy tovább, az örömíjászatból előbb utóbb jó színvonalú 3D-vé válhat.
Az erdei ösvény jobb oldalán sok lehetőség volt lefelé lőni, de akadtak felfelé lövések is. A pálya közepesen nehéz volt, akadt néhány „jutalomcél” is. 10:30 kor volt az első lövés, mi 11-en voltunk egy csapatban, már jóval 16 óra után értünk vissza az alaptáborba. Estebédre nagyon ízletes és hússal bőségesen ellátott babgulyást kaptunk, az eredményhirdetésre sem vártunk sokat. Sajnos az utolsó céloknál már szitált az eső, így az eredményhirdetésre a vendéglő zárt teraszán kerül sor.
A lelkesedésüket őrző szervezőket egyetlen kritika érheti: belövésnél ennyi embernek kevés volt egy vesszőfogó, nem beszélve az gyerekekről, akik megérdemeltek volna egy közelebbre helyezettet. Volt két elkeserítő tapasztalatom, de ezekről a szervezők nem tehetnek! Érthetetlen, hogy egy település amúgy hangulatos és közeli erdeje miért szemétlerakat? Iszonyatos mennyiségű hulladékot kerülgettünk, valaki az egyik célállat előtt több kiló száraz kutyaszart öntött ki. De flakonokban, építési törmelékben sem volt hiány. Hová vezet, ha közvetlen környezetünkből szeméttelepet csinálunk, nem lehetne ezt – akár hatalmi erővel – felszámolni és megakadályozni?
A másik örökzöld téma, az verseny alatti alkoholfogyasztás. Nem tudom felfogni, miért kell 2-3 dl pálinkát meginni az íjászpályán??? Rendben van, ahogy Halász mondta: „Az élet két dologból áll, ivásból és az iváshoz szükséges pénz előteremtéséből.” De az ivásnak is megvannak az arra rendelt helyszínei, legyen az kocsma, vendéglő, vagy az otthoni konyhaasztal, de az ÍJÁSZPÁLYA NEM AZ!!! Túl azon, hogy, veszélyes tevékenység, mind a sport, mind a hagyományőrzés megkíván annyi tiszteletet, hogy tiszta fejjél űzzük! Nem védem a rendezőket, de kutassanak át minden hátizsákot, hogy hány liter (!) pálinka van egy csapatnál? Én speciel azért sem ittam, mert egyedül voltam és hazavezettem, de egyébként sem iszom soha egy korty alkoholt verseny előtt, alatt. Két deci pálinka bőr alá küldése után ki lehet az íjat húzni. De próbáljon meg valaki ugyanennyi elfogyasztása után kimenni például a teniszpályára, csodálkozzon el, hogy mire lesz képes a labdával és az ütővel! (Szerintem semmire.) Még egyszer mondom, komoly versenyektől eltekintve, ahol néha szondáznak is, egy 6 km hosszú pályán nem lehet mindenhol ott a rendező! Ha az „íjásznak” nincs ennyi önkontrollja, belátása, akkor menjen el a bús picsába, de ne tegye tönkre a szervezők áldozatos munkáját és a többi íjász napját!
Hogy ment a versenyzés? Álszerénység lenne nem megírnom, hogy megnyertem a férfi szenior tradicionális kategóriát, hetven százalékos teljesítménnyel, erős mezőnyben. Az is a szervezőket dicséri, hogy ma délelőtt máris megérkezett a hivatalos végeredmény!
Köszönjük Peytu, legközelebb is ott leszünk! Szombaton irány Körmend, vasárnap pedig Alsóörs!
