Idén már másodszor fordult elő, hogy íjászverseny helyszíne felé haladva, a szakadó eső miatt, legszívesebben visszafordultunk volna. Akkor is, most is jól tettük, hogy kitartottunk. Nyimben kissé borongós, de száraz idő fogadott. Bár havon és ónos esőn kívül mindenféle folyékony halmazállapotú csapadékkal riogattak a meteorológusok erre a napra, a reggeli borús időt a déli órákra szikrázó napsütés váltotta fel, melegebb volt az ideálisnál.
Nyim varázslatos hely, bennem székelyföldi emlékeket hívott életre, Atyha, vagy Énlaka bújik meg ilyen csendesen a dombok ölelő karjai között. A versenyiroda a falu feletti hegyen volt, lankás tisztás felső részén, erdővel körülvéve. A verseny a DDR kiírása szerint zajlott, 24 db 3D célt kellett eltalálnunk, 1+1 vesszővel, hagyományos pontozással. Hitvesemmel, Konyakkal és velünk tartó Nutellával az erdőben kezdtünk. Nagyon jó volt a pálya, számomra mindvégig kedvezett, hogy alig volt nagy szintkülönbség, a felfelé- és lefelé lövések mindig megnehezítik a dolgomat. Bár nagyon sokan neveztünk, jó volt a csoportbeosztás, torlódás nem volt, pedig a célok egymástól való távolsága sem volt nagy. Ha már céltárgyakról esik szó, érdemes említeni, hogy nagyon jó minőségű állatokra lőhettünk, végre nem szitává lőtt, alig sejthető célvonalú zónákba próbáltuk röpíteni vesszőinket.
Jól haladtunk, az erdőből kiérve, a tisztáson 5 (6?) állat volt, a tűző napon, fáradtan, ezek jelentették a legnagyobb kihívást. Azért is elismerés illeti e rendezőket, hogy két helyen is megtölthettük kulacsainkat jéghideg ásványvízzel! Jók voltak a beírólapok, gyorsan végeztünk a pontösszesítéssel is.
Az ebédet a domb lábánál költhettük el, hatalmas sátorlapok biztosítottak árnyékot, az étek is ízletes volt. Az eredményhirdetésre jó sokat vártunk, ekkor ért a legkellemetlenebb meglepetés 🙁 . Férfi tradit szólították elsőnek, én lettem „ezüstérmes”. Nem voltam hajlandó átvenni „nyereményemet”, egyszerűen azért, mert veteránban neveztem! A történtek sora a következő:
- A nevezéskor írt elektronikus levélben NAGYBETŰVEL és VASTAGÍTVA írtam, hogy „VETERÁN”.
- Mivel a nevezők listáján láttam, hogy a nevem mellett a „felnőtt” szó szerepel, szóltam, hogy szeniorban indulok, a hölgy kijavította a listán, (majd meglepetésemre azt is közölte, hogy így ingyenes, mire elővettem MISZ igazolásomat, hogy ’59-es születésű vagyok, pár pillanat múlva aztán kiderült, hogy a szenioroknak sem ingyenes, félreértés volt, befizettem a nevezési díjat).
- Mindkét beírólapon feltüntettem hogy „veterán” – kettős beírás volt.
Nem tudom, hogy egy versenyző tehet-e ennél többet azért, hogy abban a kategóriában értékeljék, amelyben nevezett? Lehet, hogy az ott várakozó sporttársak szemében büdös bunkónak tűnhettem, mert nem vettem át az ezüstérmet, ezzel újabb rövid kényszervárakozás következett; ám le a kalappal a rendezők előtt, utánanéztek és elismerték igazamat, így az a felnőtt kategóriában induló sporttárs is megkapta megérdemelt bronzérmét, aki a versenyadminisztráció hibájából csúszott volna le a dobogóról! A történek ellenére egy rossz szó nem érheti a szervezőket, mert jó, színvonalas versenyt rendeztek, hibájukat korrigálták. Az viszont ténykérdés, hogy a versenyadminisztráció nagyon sok helyen katasztrofális! Az Excelhez többé-kevésbé mindenki konyít, de aki kevésbé, az könnyen okozhat galibát… Ha már ragaszkodunk a technika vívmányaihoz, – csak egy ötlet – valaki írhatna egy letölthető Excel sablont, hogy azok a felhasználók, akik kevésbé értenek hozzá, bonyodalommentesen összesíthessék a pontszámokat és állíthassák fel a sorrendet! A mindenkori rendezők szíve joga, hogyan értékelik, összesítik a beírólapokat, hogy szükséges ehhez egyáltalán számítógép, de lassan eljutunk oda, hogy az íjászversenyek leggyengébb láncszemévé a versenyadminisztráció válik! Ez a leggondosabban szervezett, igazi értékkel bíró versenyeket is tönkreteheti.
Ne vegyétek háborgásnak a leírtakat, nem annak szánom. Ez egy jó verseny volt, ha élünk, a legközelebbin is ott leszünk!
