„Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?” – Cseh Tamás Emlékverseny Bakonybélben

Bár ez egy íjászat témájú oldal, ám elsősorban magam örömére írom, engedjétek meg, hogy kissé elkanyarodjak, mert szeretnék előbb Cseh Tamásra emlékezni.

A nyolcvanas évek elejét írtuk, volt a Svábhegyen, az egykori Jókai-villában egy klub, itt hallottam először Cseh Tamást énekelni. Az előadás része volt, hogy felemelt egy üres vizespoharat és a földre ejtette. Úgy hittük megáll a levegőben, neki elhittük. Ma már tudom, az a pohár azóta is ott lebeg, látszat volt, hogy a földön összetört. Faltuk lemezeit, fekete bakelitokon elevenedett meg életünk, a dalnok tükröt állított elénk. Oly’ dolgokat is megénekelt, amelyekről csak szűk társaságban, zárt ajtók mögött eshetett akkoriban szó. Teltek az egyetemi évek, Cseh Tamás Pécsett is gyakran megfordult, sokszor meghallgattuk. Könyvek, filmek, fényképek, riportok őrzik életének momentumait. Azután rossz hírek jöttek, halálos kór kínozta, Cseh Tamás Bakonybélbe költözött, életének utolsó szakaszát ezen a szakrális helyen töltötte, míg a Teremtő magához nem szólította. Cseh Tamás látta a jövőt is, emlékezzünk rá egyik dalával!

Második alkalommal rendezték meg a Cseh Tamás Emlékversenyt Bakonybél mellett a Szentkút-kápolna és a mellette álló Kálvária domb körül. Ezen a helyen remetéskedett Szent Gellért. A hely nem volt ismeretlen számomra, hiszen amíg nem tiltották hóvirág szedését, minden évben itt búcsúztunk a téltől és vártunk a tavaszra.

Az íjászversenyt szervező körmendi Régió Egyesület nagyon komoly munkát végzett, rendkívül nehéz, technikás pályát építettek, túlnyomórészt 3D célokkal, volt néhány „örömíjász” céltárgy is. Két körben, célonként 2-3 vesszővel lőttünk. Nemcsak a pálya volt nehéz, hanem a terep is, még egy kősziklára is fel kellett kapaszkodnunk! Az erdőben is borzasztó meleg volt, de a fák elviselhetővé tették.

Finom volt az ebédre kapott forró gulyás is, majd – számomra meglepetésként – Csepin Péter nagyon élvezetes beszámolóját hallhattuk, a 2012-ben, a Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző és Sportegyesület tagjaként megtett skandináviai Északi portya lovastúrájukról. Akit érdekelnek a részletek innen tájékozódhat.

Nagyon jó verseny volt, mivel immár második éve, hagyományteremtő szándékkal hívták életre, jó eséllyel jövőre is lesz. Ha élünk, ott leszünk!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments