A Celőke-kupák eddig még soha nem okoztak csalódást. Jó hírű verseny, ezt mutatja, nagy számban gyűlnek össze a versenyzők évről-évre. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem, Pakson kiváló versenyeket rendeznek, ma sem volt másképp!
Megérkezéskor kedves, baráti fogadtatás, villámgyors nevezés, a csoportbeosztási kérések teljesítése, irányított belövés, olyan belövőpálya, ahol mindenki megtalálhatja a bemelegítéshez számára ideális távolságú vesszőfogókat. Pontos versenykezdés, egyesületi tagok irányítják a csoportokat a célokhoz. Én Czap Janival és Miskolczi Csanáddal és Zalánnal kerülök egy csapatba, de a többi csapattársunk is tradis, igen gyorsan megbarátkoztunk egymással. 4,2 km hosszú pálya, elhanyagolható szintkülönbséggel. A céltárgyak elhelyezése és állaga semmi kívánnivalót nem hagy maga után: nincsenek nehezen meglőhető távolságra, mégis a pálya rendkívül technikás, fifikás, helyenként becsapós! Ahol nagyon kell, ott vesszőfogó paravánok is vannak. A beírólap tökéletes, csak ikszelni, vagy karikázni kell a pontszámokat. 4 óra 40 perc alatt küzdöttük le a 26 célt, torlódás az előttünk haladó csoport néhány hosszadalmasabb vesszőkeresése miatt volt csak, de ez is tolerálható szinten maradt. Ha valami nem esett jól, az a meleg és tűző napsütés volt, azonban gondos kezek a pálya néhány pontján elhelyeztek ásványvizet.
Íme a mi csoportunk által megtett út paraméterei:
Ebédre rizses-hús, amolyan menzai, de a hazaérkezésig alkalmas az éhségcsillapításra. A nevezők számához mérten gyors eredményhirdetés, egyedi érmek, a gyerekeknek és hölgyeknek ajándék, az uraknak minőségi bor és természetesen oklevél. (Végtelenül sajnálom, hogy nem vártam meg a végét, de muszáj volt ötkor hazaindulnom.)
Ilyen egyszerű a recept magas színvonalú 3D rendezéséhez. Gratulálok a Celőkének, Editnek, Helénának, Jankónak, Robinak és sporttársaiknak, remek volt, ott leszünk tavasszal is!
