Nemcsak földrajzi közelsége miatt kihagyhatatlan ez a verseny, hanem mert legkedvesebb íjászbarátaim rendezik. Évről-évre embert próbáló feladat, népes és nagyon erős mezőnnyel!
Bár elmúlt a szeptemberi nyár, csodálatos idő, verőfényes napsütés várta az íjászokat a fehérvárcsurgói Parkerdőben. Rengetegen álltunk rajthoz, ennek megfelelően nagyon erős volt a mezőny.
Magam – immár hagyományosan – a lovasberényi Hegyi Farkas Íjászklub tagjaival kerültem egy csoportba, kiváló társaságba. Sajnos tavasszal elmaradt a verseny, de az egy évvel ezelőttihez képest változott a pálya nyomvonala, visszatértünk a korábbi években megszokotthoz. A feladat 24 db 3D cél leküzdése volt, célonként két egyenértékű lövéssel – annyi csavarral, hogy kisebb méretű állatokból lőállásonként kettőt kellett célbavenni egy-egy lövéssel. Nagyon sok felfelé lövés volt.
Én már a legelején elszúrtam, az első nyolc célnál hatszor rontottam, utána már hiába lőttem sokkal jobban, az már a középmezőnyhöz is kevés volt. Így jártam… Azért nem dőlök kardomba, mert nagyon jól éreztem magam, jó volt a társaság, az idő, a pálya, baráti a fogadtatás, egyszóval mindent megkaptam, amiért érdemes az íjat felajzani, köszönet érte!
