A verseny helyszíne alig több mint negyedóra tőlünk, mégsem ezért keltem útra. A szervezők – Schmidt Tibi barátommal az élen – jó barátaim, a verseny rendkívül igényes, a helyszín varázslatosan szép. Bár bennem volt az előző napi rácalmási verseny fáradtsága, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy elindulok Tibiék versenyén!
A képeken láthatjátok, mennyire szép a versenynek helyt adó erdő. A nevezői létszámra nem lehetett panasz, sokan voltunk és elegen! 24 3D célt kellett leküzdenünk, célonként két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással.
Bizony, nagy létszámú csapatok voltak, rengeteg felfelé lövéssel, ahol a vesszőhúzás néha akrobatikus képességeket igényelt. Kifejezetten nehéz, embert próbáló pálya volt, talán nem csoda, hogy olykor 15-20 percet is vártunk torlódás miatt. Végeredményben szépen leküzdöttük a célokat, igaz magam sokszor kiestem a ritmusból. Az utolsó célnál az egyik vesszőm tereptárgyba fúródott, ha testet lövök, dobogóra állhattam volna, mindössze négy pont hiányzott a bronzéremhez.
Már hat óra elmúlt mire hazaindultam, nagyon elfáradtam, de rendkívül jó érzésekkel jöttem el. Tibi barátommal tervezzük Foktőt (és a következményes pacalt); nem sok esélyt látok arra, hogy visszatérjenek a boldog békeidők, de talán mégis… holnapután Tengelic következik!
