Még soha nem voltam Dunaföldváron versenyen, ideje volt arra venni az irányt!
A helyszín szépségéről ezúttal nem tudnék ódákat zengeni, elvégre egy hepehupás Endurocross pályán rendezték a versenyt, no de ebben a környezetben fantasztikusan technikás pályát építettek! Úgy voltak le- és fellövések, hogy alig kellett szintkülönbséget másznunk, voltak olyan horpadások, hogy távolságot aligha lehetett becsülni. A tetejébe, még a nyár is visszakacsintott egy napra, kifejezetten meleg, szinte kánikulai idő volt!
Ismeretlen sporttársakkal kerültem egy csoportba, nagyon jó társaság verbuválódott. A feladat 24 3D cél volt, két lövéssel egyenértékű pontozással. Ebben is volt egy technikai csavar: a legtöbb kisebb méretű célnál két állatot helyeztek el, rendszerint nem egyforma távolságra! A pulyka fele annyira volt mint a vaddisznó, ugyanabban a lőállásban a két lövés között át kellett programoznunk az agyunkat! Nem volt könnyű!
Közel öt órát voltunk kint a pályán, úgy, hogy jól haladtunk. Nekem ismét rendkívül gyengén ment, sikerült kategóriámban és korosztályomban megszereznem a hetedik, azaz utolsó helyet. Azt nem mondom, hogy repestem az örömtől, de végül is mindegy, nem a győzelem a fontos… A verseny tetszett, legközelebb is szívesen elmennék!
