Őszi évadnyitó: terepverseny Szőcsénypusztán

Mint arról 2010 májusában, majd ezt követően 2012 augusztusában részletesen beszámoltam, ezúttal harmadszor vettük az irányt Szőcsénypuszta felé. A korábbiakhoz képest alapvetően két dolog változott: ezúttal nem 3D-t, hanem terepíjászatot rendeztek, a versenyt létrehozó egyesület is másik. Az íjászverseny helyszíne a Széchenyi Zsigmond Erdészeti Szakközép- és Szakiskola melletti varázslatos szépségű erdő volt, a versenyiroda a Véssey-kastélyban volt, annak bejáratánál került sor az eredményhirdetésre is.

Tökéletes volt a belövőpálya, irányított belövéssel. Előre elkészített csapatbeosztások, pontos versenykezdés. Szomorú hogy így kell lennie, – köszönjük meg néhány “íjásznak” – de eligazításkor szondázás lehetőségét is kilátásba helyezve hívták fel a versenyzők figyelmét arra, hogy ne fogyasszon senki alkoholt! A pályára vezető út mellett karámokban tartott erdei vadakat láttunk, gyönyörű szarvast, őzeket, vaddisznókocákat. (Akkor nem fényképeztem le őket, a visszaúton nem találkoztunk, talán sziesztáztak…)

24 célt kellett leküzdenünk, a terepíjászat szabályai szerint, célonként három lövéssel, 12 mért, 12 méretlen távról. A pálya kifejezetten nehéz volt, mind a vonalvezetés hosszát, mind a célok elhelyezését illetően. Az erdő fái szűrt napsütést engedtek maguk közé, így a fény-árnyék játéka végigkísérte a versenyt – ezt egyébként az alábbi fényképek nagyon jól mutatják -, a célok elhelyezésében is sok, a versenyzőket próbára tevő furfang volt. Az 5 km-es távolságot közel öt óra alatt tettük meg, úgy, hogy torlódás nem volt.

Ebédet az iskola menzáján kaptunk, volt lehetőség kézmosásra; rendes körülmények között, terített asztalnál ettük meg a pörköltet tarhonyával. Velem együtt többen hiányolták, hogy a verseny után, sem egy üveg ásványvizet, kávét, – uram bocsá’ – egy doboz sört sem tudtunk vásárolni. Az eredményhirdetésre nem kellett sokat várnunk. Egyesületünk – az Alsóörs SE – sok tagja jelen volt, szép eredményeket értünk el.

Versenyről versenyre járva egy dolog keserít el egyre inkább: gyakorlatilag eltűnt az utánpótlás. Kategóriánként jó ha 1-1 gyerek van, tradi fiú gyermek, serdülő és mini kategóriában egy versenyző nevezett, de a többi kategóriából is hiányoztak a gyermekarcok. Félreértés ne essék, ez nem a szőcsénypusztai versenyen van csak így, évek óta érzékelhető tendenciáról beszélek. Nem értem az okát, néhány éve még nem volt olyan verseny, ahol ne indult volna kategóriánként legkevesebb 3-4 gyerek. Valamit tenni kellene, de én nem vagyok arra hivatott, hogy megoldásokat javasoljak.

Mindezeket csak zárójelben mondom, ha lesznek újabb versenyek Szőcsénypusztán, igyekszünk újra ott lenni, mert nagyon jó volt!

 

 

 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .