A nyár legmelegebb napjának ígérkezett augusztus 27-e, vasárnap. Szombaton a csopaki strandon hűsöltem, úgy lehetett árnyékban kibírni, hogy félóránként tíz percre bementem a Balaton hűs vizébe. Onnan Őriszentpéter felé vettem az irányt, ahol szállást foglaltam egy éjszakára. Ahogy haladtam nyugat felé, úgy csillapodott a hőség, s a verseny napján kellemes reggelre ébredtem. Nem messze volt onnan a verseny helyszíne, időben odaértem.
Természetvédelmi területen, mocsárrá váló tó partján és a felette lévő erdőben került sor a versenyre, a feladat 24 db 3D cél leküzdése volt, két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással. Eligazításkor a szervezők tudatták velünk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, nem mondhatom, hogy átvágtak volna! Ritkán versenyezhet az ember ennyire nehéz, technikás pályán, ahol sem a lőtávolságokkal, sem a szintkülönbségekkel nem vicceltek a pályaépítők, nem beszélve a fény-árnyék játékáról!
A két lövés ellenére is szépen haladt hatfős csoportunk. Persze jó meleg lett, fülledt lett az idő, de nem is ez, hanem a szúnyoginvázió jelentette a legnagyobb nehézséget. Bár voltak kihelyezett szúnyogriasztó spray-k, ez a vérszívókat hidegen hagyta, átizzadt pólóinkban ezrével lakomáztak belőlünk.
Így hát a verseny végén beültem az autóba, és meg sem álltam hazáig. Fehérváron kellemesnek egyáltalán nem mondható, 37 fokos hőség várt… Az éjszaka szörnyen telt, kb 150 csípésnyom volt rajtam, egy részüket véresre vakartam. Ezek a kellemetlenségek felülírták az amúgy nagyszerű íjászversenyt, persze ennyire szarul régen lőttem. Spongyát rá!
