Sze 102019
 

A Dél-dunántúli 3D regionális versenysorozat negyedik fordulóját rendezte a rácalmási Vajk Íjászegyesület, tökéletes volt!

A településre befordulva eltéveszthetetlenül jelölték az útvonalat, képtelenség lett volna eltévedni. A tábor körül rengeteg parkolóhely, nem kellett tengelyig sárban dagonyázni. Bár nem adtam le előnevezést (csak aznap reggel vált biztossá, hogy tudok menni), semmi gondot nem jelentett, mi több barátaimmal Schmidt Tibivel és Csabival lehettem egy csoportban. Kiváló belövőpálya, irányított lövések. Büfé, ha valaki ételre, frissítőre szorult.

A pálya remek volt. Bár sík terep, de voltak horpadások, apró szintkülönbségek, tavacska feletti átlövés, egyszóval minden, ami a 3D versenyek sava-borsa. A céltárgyak tökéletes minőségűek voltak, a lőtávokban semmi extrémitás.

Az eső. Igen, a verseny feléig hol szemerkélt, hol ömlött – bőrig áztunk. Mindenki, tehát a feltételek azonosak voltak. Azután a mindent megtermékenyítő eső után, a napsugár simogató melege szárított minket.

Babgulyás. Bár nem szoktam az ételről megemlékezni, ezt azonban nem lehet kihagyni! Olyan babgulyás, amelyben több volt a hús, mint a bab és a lé együtt. Tökéletes arányok, fenséges ízek, Michelin öt csillag nálam!

Ami a legfontosabb: baráti hangulat. Nagyon baráti volt a fogadtatás, a verseny, az étkezés alatti beszélgetések. Jó volt ott lenni, így az sem zavar, hogy elszállt a felszerelésem: elcsúszott a göb, nem tartott a kifutó, ronggyá áztak a tollak, vagyis pont olyan szart lőttem, mint tardival szoktam. De nem is a dobogóért mentem… Nagyon jó volt, köszönöm a szervezőknek és a sporttársaknak!

Anzikszféle Cserépváraljáról

 Szerző: | 2019-08-11 - 15:18 |  Vélemény? »
aug 112019
 


Iszonyatosan meleg volt Cseszneken, akkoriban lovagi torna nem kezdődhetett el nélkülünk. Benedek négyéves volt, vonzotta a vitézi élet, ott lőttünk először íjjal. Örök szerelem született!

Azután jött egyik verseny a másik után, nagyon élveztük. Rövid íjászmúlttal a hátunk mögött – több kobakos társunkkal – meghívást kaptunk a cserépváraljai íjásztáborba. Azóta, a tavalyi év kivételével, mindig itt vagyunk.

A falu Mezőkövesdtől északra, a zempléni hegyek között található, rendkívül csendes, szép település. Egertől és Miskolctól nagyjából azonos távolságra fekszik. Nyugalom és jó levegő van, kell ennél több?

Az íjásztábornak a településtől kissé távolabb eső egykori gyermektábor az otthona. Faházak, ebédlő, focipálya amely tökéletesen alkalmas lövésre. Háromszori étkezés a helyszínen. (Mi a faluban lakunk, a jó pihenéshez nem luxus a teljes kényelem.)

Dombóvári Andi és Lajos – a tábor megálmodói és szervezői – rendkívül változatos versenyfeladatokat eszelnek ki, ezek mellett minden este van valami, vetélkedő, filmvetítés, éneklés. A társaság mindig jó, bár már többször kicserélődött, mi maradtunk Németh Sziszivel az első fecskék közül.

Idén sincs ez másképp. Jó meleg van, időnként szakad az eső, de mi lövünk, lövünk és lövünk, nagyon jókat beszélgetünk, kikapcsolódunk. Nagyon gyors lábon rohannak el a pillanatok, lassan a felénél vagyunk, s a búcsúestén a tábortűz körül fájó szívvel köszönünk el egymástól. Olyan ez mint az élet: még itt vagyunk, élvezzük ki minden pillanatát. Mert közel van a búcsúest…