máj 272017
 

Kicsit pontosítok a címen, a verseny az Ágfalva melletti erdőben volt, tavaly is részt vettünk rajta. Ez a versenysorozat kiírása szerint négy fordulóból áll, 28 célt kell leküzdeni, célonként két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással. A számomra első versenyen is kiderült, hogy csodálatos erdei környezetben leszünk, a pálya nehézsége a legkényesebb ízlésű íjászokat is kielégíti majd.

Vasárnapra virradó éjszaka nálunk hatalmas vihar volt, dörgött az ég, villámlott, úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Már negyed hétkor Bodajkon voltam, hogy Schmidt Tibiékhez csatlakozzak, Csabival és Pataki Józsival érkeztünk Ágfalvára. Győrt elhagyva egyre vastagabb felhőtakaró alá kerültünk, mikor kiszálltunk az autóból jól esett a meleg viselet (szerencsére nem az eső 🙂 ). Gyors nevezés, adminisztráció, a belövőpályán a versenyzői létszámhoz elegendő számú vesszőfogó volt kihelyezve. Az alaptábortól még szűk fél óra időt kutyagoltunk az első célig.

Ahogy írtam, várható volt, hogy nem lesz könnyű a feladat! Amit egy pályán nehezíteni lehet, azt az építők mind bevetették: fel- és lelövések, fény-árnyék játékok, a látótérben szél mozgatta gallyak, fel sem tudom sorolni… a távolságokkal sem fukarkodtak, ellenben ahol nagyon kellett, ott volt paraván. Nagyon jól haladtunk, az előttünk lévő csoportra ugyan szinte mindig vártunk pár percet, de ez bőven a tűréshatáron belül volt. Bár a pálya négyötöde a sűrű sötét erdőben haladt, éreztük, hogy felettünk egyre vékonyodik a felhőtakaró, ahogy kijöttünk az erdőből, a tisztáson már verőfényes napsütés fogadott. Közel öt órát tartott menetelésünk az alaptáborig oda-vissza.

A gulyásleves hozta az átlagos menzai színvonalat, az eredményhirdetésre bő egy órát vártunk. Engem nagyon meglepett, hogy ötvenszázalékos teljesítménnyel a dobogó második fokára állhattam, bár sokkal jobban ment mint Ajkán, egyáltalán nem lehettem elégedett, főleg az 56-ból 11 mellélövésemet sokallom, ráadásul ezek szinte mind a meglőhető céloknál voltak. (Bezzeg a mumust – ülő farkas – most kétszer is eltaláltam, pedig mondtam a beírónak, előre odateheti a nullát 😉 ).

Nagyon jó verseny volt, megérte ennyit utazni, Mivel Bodajkon hagytam a kocsimat, átszállással este fél kilencre értem haza. Jól eső fáradtsággal és kellmes élményekkel!

Folytatás július elején Écsen.