A Dél-dunántúli 3D regionális versenysorozat negyedik fordulóját rendezte a rácalmási Vajk Íjászegyesület, tökéletes volt!
A településre befordulva eltéveszthetetlenül jelölték az útvonalat, képtelenség lett volna eltévedni. A tábor körül rengeteg parkolóhely, nem kellett tengelyig sárban dagonyázni. Bár nem adtam le előnevezést (csak aznap reggel vált biztossá, hogy tudok menni), semmi gondot nem jelentett, mi több barátaimmal Schmidt Tibivel és Csabival lehettem egy csoportban. Kiváló belövőpálya, irányított lövések. Büfé, ha valaki ételre, frissítőre szorult.
A pálya remek volt. Bár sík terep, de voltak horpadások, apró szintkülönbségek, tavacska feletti átlövés, egyszóval minden, ami a 3D versenyek sava-borsa. A céltárgyak tökéletes minőségűek voltak, a lőtávokban semmi extrémitás.
Az eső. Igen, a verseny feléig hol szemerkélt, hol ömlött – bőrig áztunk. Mindenki, tehát a feltételek azonosak voltak. Azután a mindent megtermékenyítő eső után, a napsugár simogató melege szárított minket.
Babgulyás. Bár nem szoktam az ételről megemlékezni, ezt azonban nem lehet kihagyni! Olyan babgulyás, amelyben több volt a hús, mint a bab és a lé együtt. Tökéletes arányok, fenséges ízek, Michelin öt csillag nálam!
Ami a legfontosabb: baráti hangulat. Nagyon baráti volt a fogadtatás, a verseny, az étkezés alatti beszélgetések. Jó volt ott lenni, így az sem zavar, hogy elszállt a felszerelésem: elcsúszott a göb, nem tartott a kifutó, ronggyá áztak a tollak, vagyis pont olyan szart lőttem, mint tardival szoktam. De nem is a dobogóért mentem… Nagyon jó volt, köszönöm a szervezőknek és a sporttársaknak!