Tavaly is komoly megmérettetés volt a szőcsénypusztai verseny, a terület nagyon változatos pályák építésére alkalmas, itt álljunk meg egy pillanatra! A versenyt megelőző napon végig ömlött az eső, ennek ellenére a rendező egyesület tagjai megépítették a pályát, erről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet nyilatkozni, külön köszönet érte! Voltak helyek, ahol csak talajba vágott lépcsőknek és kifeszített kapaszkodó köteleknek köszönhetően lehetett valamennyire járni. Azt gondolom, a pályaépítés és bontás nagyobb feladat volt, mint a célok leküzdése. Köszönet érte!
Ezúttal tényleg barátokkal egy csoportba kerültem, Kutas Éva, Komáromi Gyuri, Gergely Feri és Tímár Dénes voltak csapattársaim, nagyon jó hangulatban versenyeztünk. Ezúttal Major Feri vitt engem Polgárdiból.
Ahogyan írtam, a pálya leküzdése hatalmas erőfeszítést igényelt. Sok volt a cél, összesen 6,5 km-t gyalogoltunk, 115 m volt a szintkülönbség amit megtettünk. Érkezésünkkor szemerkélt az eső, majd napos idő lett. Az erdő közepén jártunk, amikor megdörrent az ég, majd bő három órán keresztül folyamatosan esett az eső. Bőrig áztunk. A helyzet Szekszárdot idézte, azzal a különbséggel, hogy míg a szekszárdi talaj nagyon csúszott, itt a sár ragadós is volt, minden egyes lépés megtétele dupla energiát emésztett fel. Mire kiértünk az erdőből, ismét verőfényes napsütés lett.
Bár 62 százalékot lőttem, ebben az erős mezőnyben ez csak a hetedik (egyben utolsó) helyezéshez volt elég.
Egy hét alatt három versenyen voltam. Szekszárdon 3,4 km gyaloglás mellett 116 m szintkülönbséget, Ajkán 4,4 km, 92 m; Szőcsénypusztán 6,5 km és 115 m szintkülönbség volt a teljesítendő túrafeladat. Sportszerű nehezítésként – nem mellesleg – még volt 98 3D cél (28+30+40 versenyenként). Kétszer bőrig áztunk. Egyik versenyen sem lőttem jól, mégis, ha előről kezdhetném, nem maradnék otthon! Ha jól számolom eddig 22 versenyen voltam idén, előttem van még Koronánk Legszebb Gyémántja (Foktő), talán Tamási.
