Pontosan tíz esztendeje írtam először beszámolót a foktői versenyről, de abban utaltam arra, hogy nem az volt számomra az első, tizenhatszor írtam (vagy töltöttem fel képeket). Tényleg, a foktői versenyeknek varázsuk van!
Ködös novemberi reggelen vettem az irányt Foktő felé, az eső mindvégig esett. Foktő elé érve elállt, de csak azért, hogy úton hazafelé ismét essen. A versenyt megúsztuk ázás nélkül. Érkezéskor az elmaradhatatlan „welcome” lángos (nagyon finom volt), belövés, versenykezdés. Azonos kategóriában lövőkkel osztottak be egy csoportba, jó hangulatban telt az idő.
A feladat 24 3D cél leküzdése volt, extrém, ugyanakkor mért távokról. De volt benne egy csavar! Minden céltárgy kapott egy sárga pöttyöt, s ha a versenyző bemondta, hogy azt vette célba, találat esetén 14 pont ütötte a markát, ellenkező esetben – bárhová fúródott is a vessző – 5 pont járt érte, ha eltalálta az állatot. Én nem kísérleteztem ezzel, hagyományos pontgyűjtésre vállalkoztam csak. A pálya nyomvonala sokkal rövidebb volt a megszokottnál, nem mentünk ki a gáthoz és a partra, ezért kényelmesen, gyorsan haladtunk.
Igen, Foktő valóban koronánk legszebb gyémántja! Nívós a verseny, nagyszerű a hangulat semmi többre nincs szükség ahhoz, hogy az ember már induláskor visszavágyjon! Számomra hagyomány a pacalevés Dunapatajon, idén sem maradt el!
Sok nagyszerű emlék fűz a foktői versenyekhez. Egyik évben Benedek fiammal kettesben mentünk. Jó korán elindultunk, így útközben bementünk Solton Stadler Józsi bácsi boltjába, egy hangárszerű térbe.
Gyönyörű szép fiatal eladólányok szolgálták ki a vevőket, velünk Józsi bácsi maga foglalkozott… vettem Benedeknek két hosszúnadrágot (iskolakezdés volt), Józsi bácsi kérdezte, hogy magamnak miért nem veszek semmit? Mondtam gond lehet a mérettel… Mire az öregúr sejtelmes arccal javasolta: „Gyertek vissza két hét múlva, már az óceánon ring a konténer, tele eredeti farmerokkal…” Mire én: „Józsi bácsi, lesz az én méretemben?” (Akkor még 140 pluszos voltam) erre ő, rácsodálkozva a kérdésre: ” A te méreted lesz a legkisebb!” Végül is nem mentünk vissza, pár év múlva Józsi bácsi meghalt, hogy mi lehet az általa épített stadionnal, fogalmam sincs…
Viszont a két nadrág egy teljes tanéven át bírta a strapát, pedig Benedek akkor volt a nadrágnyúzós korban, kinőtte, szerintem valamelyik unokaöccse megörökölte, talán még egy év benne volt a gatyákban…