Éremeső Bodajkon

A Polgárdi Idegfeszítők 3D versenyt szerveztek, a tőlünk szűk fél órára lévő Bodajkon. Szűz kéz – első verseny, örömmel indultam Marcival és Bendivel; örömöm tovább fokozódott, amikor hosszú-hosszú hetek után végre sok Táborozóval találkozhattam: Éberléékel (Kolos ezúttal más elfoglaltsága miatt nem tudott jönni), Julcsival és Sziszivel, Andival és Lajossal! Ezen kívül sok régen látott albás barátunkkal is kezet szoríthattunk.

A verseny alapvetően nagyon jó volt, néhány gyermekbetegségtől eltekintve. Kedd volt a nevezési határidő, én szerdán jelentkeztem, így már kajajegyet nem kaptunk – igaz ezt a visszaigazolásból is tudtuk, nem volt meglepő. Azt azért halkan megkérdezném, hogy ez miért nem realizálódott a nevezési díjban? A nevezés gyorsan, gördülékenyen ment, a versenykezdés sem csúszott. Megtisztelő az íjászok számára, hogy a város polgármestere is köszöntötte a versenyzők népes seregét.

Mi hárman egy LB senior versenyzővel és egy nagyon kedves gyermek tradis lánnyal kiegészülve alkottunk egy csapatot. Sajnos a beírás ezúttal is rám maradt, pedig nehéz olvasószemüveg nélkül… A beírólap teljesen rendben volt, az viszont kár, hogy ezen a versenyen sem kaptunk tollakat, ami velem volt, azzal elég nehezen vezettem a pontszámokat.

A pálya vonalvezetése elég különös volt, mi a 11-es számú célnál kezdtünk, ehhez el kellett kutyagolni az alaptáborból, majd ezt az egy célt leküzdve, az alaptábor túloldalán volt a 12-es cél! Ráadásul ehhez a célhoz a belövőpálya lővonalát keresztezve jutottunk fel, ahol műkedvelők a kihelyezett 2D lőlapokra bőszen lövöldöztek, igaz amíg felkutyagoltunk, tűzszünetet tartottak, bár egyáltalán nem voltak megelégedve haladási sebességünkkel és ennek hangot is adtak 🙁 … Ettől eltekintve a pályabiztonsággal semmi gond nem volt.
Szépen, torlódás nélkül haladtunk célról célra. Az állatok kihelyezése furfangos volt, számomra a tradis karó a legtöbb helyen túl közelinek tűnt, de – ahogy azt Csopakkal kapcsolatban egyszer már leírtam – itt ez volt a feladat és pont. Nekem a pálya nagyon hosszúnak tűnt, – az volt az érzésem, hogy egyfelől lassan Bakonycsernyére, másfelől Fehérvárcsurgóra érünk – ennek ellenére, fél három körül már befejeztük a versenyt.

Éberléék jóvoltából kajajegyhez is jutottam, a gulyás nem volt rossz. Az eredményhirdetésig a táborozókkal beszélgetve elrepült az idő. Kellemetlen közjáték volt, hogy Félixet megcsípte egy darázs, viszont gyorsan elaludt a fájdalom csökkenésével. Eredményhirdetéskor azután éremeső volt:

Kedves pillanata volt az eredményhirdetésnek, amikor Félix az igazak álmából felriadva állt fel a dobogó második fokára :-).

Mindent összevetve: ha a verseny levetkőzi gyermekbetegségeit, még jobb lesz. A felsorolt hibák ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, a festői táj, a ragyogó idő és a baráti kézszorítások bearanyozták a napot! Nagyon várom a beszámolót a cukrászdáról – elvégre a verseny másodlagos volt 😀 😀 😀 !

Folytatjuk Szigligeten!