Éremeső Bodajkon

A Polgárdi Idegfeszítők 3D versenyt szerveztek, a tőlünk szűk fél órára lévő Bodajkon. Szűz kéz – első verseny, örömmel indultam Marcival és Bendivel; örömöm tovább fokozódott, amikor hosszú-hosszú hetek után végre sok Táborozóval találkozhattam: Éberléékel (Kolos ezúttal más elfoglaltsága miatt nem tudott jönni), Julcsival és Sziszivel, Andival és Lajossal! Ezen kívül sok régen látott albás barátunkkal is kezet szoríthattunk.

A verseny alapvetően nagyon jó volt, néhány gyermekbetegségtől eltekintve. Kedd volt a nevezési határidő, én szerdán jelentkeztem, így már kajajegyet nem kaptunk – igaz ezt a visszaigazolásból is tudtuk, nem volt meglepő. Azt azért halkan megkérdezném, hogy ez miért nem realizálódott a nevezési díjban? A nevezés gyorsan, gördülékenyen ment, a versenykezdés sem csúszott. Megtisztelő az íjászok számára, hogy a város polgármestere is köszöntötte a versenyzők népes seregét.

Mi hárman egy LB senior versenyzővel és egy nagyon kedves gyermek tradis lánnyal kiegészülve alkottunk egy csapatot. Sajnos a beírás ezúttal is rám maradt, pedig nehéz olvasószemüveg nélkül… A beírólap teljesen rendben volt, az viszont kár, hogy ezen a versenyen sem kaptunk tollakat, ami velem volt, azzal elég nehezen vezettem a pontszámokat.

A pálya vonalvezetése elég különös volt, mi a 11-es számú célnál kezdtünk, ehhez el kellett kutyagolni az alaptáborból, majd ezt az egy célt leküzdve, az alaptábor túloldalán volt a 12-es cél! Ráadásul ehhez a célhoz a belövőpálya lővonalát keresztezve jutottunk fel, ahol műkedvelők a kihelyezett 2D lőlapokra bőszen lövöldöztek, igaz amíg felkutyagoltunk, tűzszünetet tartottak, bár egyáltalán nem voltak megelégedve haladási sebességünkkel és ennek hangot is adtak 🙁 … Ettől eltekintve a pályabiztonsággal semmi gond nem volt.
Szépen, torlódás nélkül haladtunk célról célra. Az állatok kihelyezése furfangos volt, számomra a tradis karó a legtöbb helyen túl közelinek tűnt, de – ahogy azt Csopakkal kapcsolatban egyszer már leírtam – itt ez volt a feladat és pont. Nekem a pálya nagyon hosszúnak tűnt, – az volt az érzésem, hogy egyfelől lassan Bakonycsernyére, másfelől Fehérvárcsurgóra érünk – ennek ellenére, fél három körül már befejeztük a versenyt.

Éberléék jóvoltából kajajegyhez is jutottam, a gulyás nem volt rossz. Az eredményhirdetésig a táborozókkal beszélgetve elrepült az idő. Kellemetlen közjáték volt, hogy Félixet megcsípte egy darázs, viszont gyorsan elaludt a fájdalom csökkenésével. Eredményhirdetéskor azután éremeső volt:

Arany: Németh Julcsi, Éberle Gyöngyi, Dombóvári Lajos
Ezüst: Éberle Félix, Dombóvári Andi
Bronz: Németh Sziszi

Kedves pillanata volt az eredményhirdetésnek, amikor Félix az igazak álmából felriadva állt fel a dobogó második fokára :-).

Mindent összevetve: ha a verseny levetkőzi gyermekbetegségeit, még jobb lesz. A felsorolt hibák ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, a festői táj, a ragyogó idő és a baráti kézszorítások bearanyozták a napot! Nagyon várom a beszámolót a cukrászdáról – elvégre a verseny másodlagos volt 😀 😀 😀 !

Folytatjuk Szigligeten!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

0 hozzászólás a(z) Éremeső Bodajkon bejegyzéshez

  1. Csizi mondta:

    Hölgyeim és Uraim ! A világhálón az Idegfeszítők honlapja után sorrendben másodikként, itt A mi íjásztáborunkban olvashatók a bodajki eredmények! 🙂

    Forrás

  2. Lali mondta:

    Sziasztok!
    Mint bizonyára tudjátok a Nyílröptetők csapatának az íjászversenyre járás csak egy ürügy, egy alibi, szinte másodlagos dolog. A mi csapatunk igazi célkitűzése szép magyar hazánk összes cukrászdájának felfedezése, sütemény és fagyi készletének kifosztása, és az ott dolgozó állampolgárok megbolondítása. Na, ez most is sikerült. A bodajki Csillag cukrászda előtt le a kalappal. Igaz nem volt mákos guba torta, de kárpótolt a somlói és a tetejére helyezett velencei álom fagyi. És az álmodozás csak ez után kezdődött. Egy savanykás nyári csoda mosolygott ránk a fagyi hűtőből. A citromfagyik nonpluszultrája. Első látásra szerelem volt. A kényeztetés magasiskolája. És ez nem túlzás Drágáim. A citrom fagyi tarolt. Állaga és ízének harmóniája feledhetetlen volt. Krúdy Gyuszi bácsi sokkot kapott volna tőle. Talán még egy könyvet is írt volna róla. Az ízlelő bimbók kánaánja címmel. S ha már ízlelő bimbók. Az ízlelő bimbóink táncoltak, viháncoltak szinte sokkhatás alá kerültek eme fergeteges gasztronómiai csodától. Meg kell, még említsem a forralt bor elnevezésű fagyi különlegességet, illetve a joghurtos erdei szamócát. Mindenképpen szólni kell a csokiskekszről. Köszönet neked ó te drága, csodálatos málna fagyi, mennyei manna. És még sorolhatnám, sorolhatnám. Jó társaságban az Éberle családdal és Kutas Évivel és Szisziékkel kb. este hétig ücsörögtünk nevetgéltünk, és élveztük a fagyik adta gyönyöröket. A fagyis néni feledhető volt, nem vette a poénokat.
    Egy kis statisztika: A kis csapat fogyasztott 1 adag somlóit 40 gombóc fagyit és Félix 3 rolletit (a méhcsípés már nem fájt neki. Adtam puszit a kezére).
    Ennyi Drágáim. Remélem Szigligeten is találunk valami jó cukit. Most körbenézek a hűtőben.
    Ó drága jó citromfagyi, ha most itt lennél!!!!!!
    Mosolygós hetet kívánok nektek. És ha a főnök csúnyán néz rátok gondoljatok Szigligetre, na meg a Nyílröptetőkre.
    Ezer pusz.
    Lali 🙂

  3. Csizi mondta:

    Gratulálok Lali, ezennel nemcsak az íjásztábor ötletgazdáját, megvalósítóját, motorját (stb.) tiszteljük Benned – most az íjászatról nem szólok, elvégre az csak ürügy…. 😀 – hanem kinevezlek ‘A mi íjásztáborunk’ címzetes cukrászdakritikusának, elvégre beszámolód a magyar zsurnalisztika legszebb gyémántjait idézte fel mindannyiunk előtt.

    Egy kitételed alatt viszont összeszorult a gyomrom, kivert a víz, elsápadtam és majdnem ráborultam a billentyűzetre! “…Egy savanykás nyári csoda mosolygott ránk a fagyi hűtőből…”, – írtad. Lelki szemeim előtt mint egy film lefutott a kacsatojástól pezsgő szalmonellák légiói által okozott tejsavas erjedés, a szörnyű hascsikarás, a comb alatt kirügyező WC-ülőke látványa, szinte már orromban éreztem a fertőző osztályok hipószagú levegőjét, a nővérke szigorú pillantását, amint infúziós palackot cserél és tökéletesen érzéketlen a poénokra … Azután továbbolvasva sziklák gördültek le szívemről, áldassék neved CITROMFAGYI 😀 😀 😀 !

    Kár hogy nem tartottunk Veletek, mert az Arcok egy órás csúszással kezdtek, így belefért volna az időnkbe.

    Régóta álmodozom arról, milyen jó lenne egyszer Villánytól Tokajig, Szekszárdtól Somlóig, Soprontól Csopakig egy GP keretében végiglőni az ország jeles borvidékeit, de tulajdonképpen cukrászdától cukrászdáig is megvalósítható lenne :-). A forraltbor fagyival pedig végképp felcsigáztad az érdeklődésemet … ahogyan az egy cukrászdakritikustól elvárható! 😀

  4. Lali mondta:

    Drága Csizike!
    Megtisztelő, hogy rám ruházod eme nemes címet. És én nagy örömmel fogadom el. Ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy maradéktalanul ellássam ezt a fontos pozíciót.
    Pusz
    Lali

  5. Csizi mondta:

    Drága Lali!

    Kétségem sem volt efelől, ismereteid a kérdésben akadémikusak. gyakorlati tapasztalataid tárháza kimeríthetetlen :-), úgyhogy viseld büszkén eme titulust!

    Az alábbi dal köszöntse ‘A mi íjásztáborunk’ szakíróját, miként szívemhez, lelkemhez legközelebb álló mai születésnaposunkat is 🙂 !!!

  6. HOD mondta:

    Ha valakinél esetleg volna együres hely Szigligetre azt kérném szépen gondoljon rám és jelezze!Előre is köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .