Kevés olyan versenyhelyszín van Székesfehérvár 150 km-es körzetében, ahol nem jártam, Kalocsa mindeddig közéjük tartozott, kár lett volna kihagyni!
A meszesi Duna-partig kiválóan volt kitáblázva a megközelíthetőség, a Duna mellett, a fövényen álltak a belövőpálya vesszőfogói. Gyors nevezés, s a Foktőn megszokott „welcome” lángos, ezúttal a rendezők ajándékaként.
28 célt kellett leküzdenünk hagyományos pontozással. Az első célunk keresésekor kissé elbizonytalanodtunk, de végeredményben probléma nélkül megtaláltuk. A pálya nagyon jó volt, a lőtávokat barátinak mondhatjuk.
Bő négy óra alatt jártunk körbe, miután elköltöttük az ebédet, kezdődött az eredményhirdetés. Rácalmás óta javult a teljesítményem, (azért nem lehetek elégedett…) így a dobogó harmadik fokára állhattam.
Úton hazafelé a paksi kompot választottam, jó ötlet volt, alig kellett rá várni. A nyugati part felé szerintem csak íjászok utaztunk, az egyik hölgy javasolta, hogy térítsük el, mert annyira gyönyörű volt az idő, a méltósággal hömpölygő folyam, hogy jó lett volna sokáig maradni, s valahol a Vigadó-téren kikötni, inni egy pohár sört, majd kompozni az örökkévalóságig…
Megérkeztünk Paksra, ránk köszönt a valóság… Jó volt Kalocsán, megyek legközelebb is!
