Cserepek Cserépváraljáról – a második hét

Hol folytassam? Persze… a második héttel. Az első végén hazajöttem családomért, hétfőn együtt foglaltuk el a régi, jól megszokott szállásunkat Miklós házában. Sietnünk kellett, elvégre kettőkor már megnyitó, majd az első hatvan lövés következett. A táborozók? Más volt minden: sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint az első héten, egyszerűen más. Persze, hogy jobb volt nekem, amikor együtt a családunk; most egy egész csapat gyerek bandázott mindvégig. Az első este zenés-irodalmi nyitóműsort adtak a táborozók, majd következett a szokásos szertartás.

Az íjászfaladatok csak annyiban tértek el az első héttől, hogy a szakadó eső „jóvoltából” elmaradt a koreai rendszer szerinti nyílröptetés, valamint a tábort nyílt verseny zárta, vendégíjászok is neveztek szép számmal.

Az estéket sok baráti beszélgetés, eszmecsere, remek játékok, vetélkedők töltötték ki. Amíg szerdán délelőtt a táborozók zöme a bogácsi strand kínálta lehetőségekkel élt, addig mi Mártival elmentünk Egerbe, visszafelé megpihentünk Csutorás Feri közelmúltban nyílt borteraszán, amely számomra felejthetetlen élmény volt. Megálltunk Noszvajon, a község nemcsak borairól, hanem szilvalekvárjáról is híres, visszatértünk Pintérékhez, hogy feltöltsük tavaly óta alaposan megfogyatkozott készleteinket. A táborozás idejére esett Nagyboldogasszony napja, részt vettünk a bogácsi ünnepi szentmisén, amelyet Futó Béla atya, a Váci Piarista Gimnázium igazgatója celebrált. Felemelő, felejthetetlen szentmise volt!

Nehéz bármit mondanom, beszámolóm zárásaként. Hetedszer voltunk Cserépváralján, fix ponttá vált életünkben. Bár a tábornak az íjászat a fundamentuma, de ha a Dombóvári családot nem hajtaná belső tűz, ha belefáradtak volna az iszonyatosan sok szervezőmunkába, már régen csak emlékeinkben élne! Kell hozzá az a jó csapat, amelyik immár összeszokott; kellenek a lassan ifjúvá serdülő gyermekeink, akik az évek során, még a felnőtteknél is jobban összecsiszolódtak! Számomra mindent elmond, hogy Benedek hazafalé kijelentette: jövőre is szeretne jönni; volt olyan család, ahol a gyerekek vízparti nyaralás helyett, Cserépváraljára voksoltak. Köszönjük, Andinak, Lalinak, Dávidnak a lehetőséget, reménykedem, hogy már kevesebb, mint egy év múlva, épségben és egészségben újra együtt lehetünk!

Őrizzék ezek a fényképek a 2014-es tábor emlékét – (a fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélkül indul a vetítés).

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments