Nem gondolom, hogy sokan lapoznak vissza évekre menően, ám ha megteszik, már hatodik éve olvashatnak tábori beszámolókat a cserépváraljai eseményekről. Sőt, „Íjásznaplóm” – korábban „A mi Íjásztáborunk” című honlapok ötlete is a táborozások alkalmából fogant. Szívesen írnám, hogy büszke vagyok arra, hogy indulása óta minden évben ott lehettem Cserépváralján, de helyesebb azt írni, hogy inkább szerencsés!
Cserépváralja Mezőkövesdtől északra, a Bükk lábánál fekszik, közel a fürdőjéről ismert Bogácshoz, Egerhez és az Egri Borvidékhez tartozó településekhez (Noszvaj, Szomolya, stb.). Festői táj, csend, jó levegő, vendégszerető helybeliek, alkalmas pihenőhellyé teszik mindazok számára, akik szeretnének kicsit elvonulni a világ zajától. A tábor területén halad át a Mária-út, Mariazell és Csíksomlyó közötti zarándokút.
2008-at írtuk, amikor a Dombóvári család összehívta az első alkalomból itt táborozókat. A falutól kissé távolabb, az erdőben van egy ifjúsági tábor, faházakkal, focipályával, egyéb sportolási lehetőségekkel. Napi háromszori étkezést biztosít a faluban elkészített, a táborba kiszállított és tálalt étkek sora, átlagos menzai színvonalon. Esténként tábortűz fényénél zárulnak a napok… A terület tökéletesen alkalmas íjászatra, edzésre, gyakorlásra, versenyzésre. Majd’ egy hét vesszőrepítéssel azonban nem lehet az időt teljesen kitölteni, így esténként, a tűz mellett, alkalom nyílik egy kis beszélgetésre, filmnézésre, karaokeara…
2014-ben az első hét számomra úgy alakult, hogy egyedül mentem, de holnap teljes családom csatlakozni fog 🙂 ! Ha egyszer – évek múlva – visszaolvassuk ezt a beszámolómat, jusson majd eszünkbe, hasonlóan csapadékos nyár emberemlékezet óta nem volt! A táborozás hetében, Budapesten egy nap alatt (!) lehullott az augusztus havi átlag csapadékmennyiség; ehhez képest, mi nagyon jól megúsztuk. Bár éjszakánként gyakran voltak viharok és heves esőzések, egyedül pénteken kellett felfüggesszük 4-5 órára a lövöldözést, a szakadó eső miatt. Az is igaz, hogy míg tavaly a perzselő hőség tette próbára a táborozó íjászokat, idén a fülledtség.
Hogyan telt időnk? Első nap szintfelmérőt lőttünk, este a szokásos tábornyitó szertartásra került sor. Másnap több csapatra válva ügyességi íjászjátékokat játszottunk, délután a Lajos-féle humoros rajzokon próbáltuk vesszőinket a 10-es zónába repíteni. Szerdán délelőtt szabadprogram volt, majd délután 2D-és állatokat vettünk célba. Csütörtökön délelőtt hasonló pályán lőttünk, mint Dél-Koreában, a Tradicionális Íjászok Világbajnokságán a versenyzők. Ezen a pályán pusztai-nomád íjjal nehezen meglőhető távolságokat teljesíthettünk, nem sok eredményes lövéssel 🙁 . Délután a Magyar Hagyományos Íjász Tábla versenyre került sor, ennek lényege, hogy jeles magyar történelmi eseményeket szimbolizáló felületekre lövünk, tíz lőlapra, az eseményre utaló távolságról. (1956-ról úgy emlékeztünk meg, hogy 19,56 m-ről lőttünk át a mocskos címerétől megfosztott zászló lyukán, 896-ra pedig 8,96 m-ről jelöltük meg vesszőinkkel Ópusztaszer helyét a térképen, stb.) Pénteken következett a Saslövés, a sárvári Rabotka György által kidolgozott fantasztikus versenyrendszer alapján lebonyolított viadal. Kik voltak a Saslövők? Azok a legkiválóbb magyar íjászok, akiknek az volt a feladatuk, hogy célba vegyék az ellenség vezéreit a harcban. Elég volt egy felemelt sisakrostély, a vezér fejébe nyílvessző fúródott! A Saslövés ennél békésebb „harc”, amelynek fantasztikusan jó a lebonyolítása. 7 m-ről kezdjük, 7 cm átmérőjű körbe kell lőni 7 db vesszővel! Megyünk vissza, 14 m-ről már 14 cm átmérőjű a célkör, de a középső 7 cm-es kör 8 pontot ér. Így haladunk egészen 7×7=49 m-ig, közben a célfelület egyre nagyobb, a középső körök pontértéke is eggyel nő! 49 m-nél már 13 pont a legbelső kör, és addig leadtunk 7×7=49 lövést! Erről a távról ismét lövünk, haladunk visszafelé, 7 méterenként egészen 7 m-ig. Ez így összesen 98 lövés. Embert próbáló feladat! Mivel megszakította az eső, sokan kiestünk a ritmusból. Rögtön utána még egy háziverseny tereplőlapokra, 40 lövéssel…
Esténként pedig volt Házaspárbaj, játékos vetélkedő, karaoke, vagy csak egy kis beszélgetés a tűz mellett… A szerdai szabad délelőttön néhányan elmentünk Egerbe. Sajnos a Belvárosban harctéri állapotokat találtunk, mert gőzerővel folyik a Dobó tér és környékének felújítása, de ha készen lesz… Eljutottunk a Csutorás pincészethez, ahol kóstoltunk, vásároltunk Feri varázslatos boraiból.
Nem szeretnék elfelejtkezni a Szikora házaspár által hozott Möllky nevű játékról, amely a teke, a bocce és nyomokban a snooker keveréke. Részletes leírás a fenti linken, pár szóval: 12 számozott fatuskót állítunk fel szorosan (mint a snookerben a golyókat), egy henger alakú fadarabbal dobunk rájuk. A szoros felállás széthullik, mindegyik fát ott kell felállítani, ahol éppen fekszik. Ha a dobófával egyet eltalálsz, akkor a fára írt pontértéket kapod, ha többet borítasz egy dobással, az eldőlt bábuk számát nyerted. 50 pontot kell elérni, ha túldobod, akkor 25 pontról folytathatod. Persze ha valakinek mondjuk 6 pont hiányzik az 50-hez, nyilván a többiek igyekszenek a a 6 pontos fát nehezen megdobható helyre juttatni. Mi gyepen játszottuk, a fűcsomók és a talaj egyenetlenségei miatt az ügyességen túl, a szerencse is kellett a győzelemhez. Korosztálytól függetlenül, rendkívül szórakoztató, élvezetes játék volt, szívesen játszottuk!
Azt gondolom szomorú szívvel írnám ezt a cikket, ha nem lenne előttünk még egy hét… Most „hazaugrottam” családomért és folytatódik a kaland 🙂 !
(A fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélkül is indul a vetítés!)