Éremeső Bodajkon

A Polgárdi Idegfeszítők 3D versenyt szerveztek, a tőlünk szűk fél órára lévő Bodajkon. Szűz kéz – első verseny, örömmel indultam Marcival és Bendivel; örömöm tovább fokozódott, amikor hosszú-hosszú hetek után végre sok Táborozóval találkozhattam: Éberléékel (Kolos ezúttal más elfoglaltsága miatt nem tudott jönni), Julcsival és Sziszivel, Andival és Lajossal! Ezen kívül sok régen látott albás barátunkkal is kezet szoríthattunk.

A verseny alapvetően nagyon jó volt, néhány gyermekbetegségtől eltekintve. Kedd volt a nevezési határidő, én szerdán jelentkeztem, így már kajajegyet nem kaptunk – igaz ezt a visszaigazolásból is tudtuk, nem volt meglepő. Azt azért halkan megkérdezném, hogy ez miért nem realizálódott a nevezési díjban? A nevezés gyorsan, gördülékenyen ment, a versenykezdés sem csúszott. Megtisztelő az íjászok számára, hogy a város polgármestere is köszöntötte a versenyzők népes seregét.

Mi hárman egy LB senior versenyzővel és egy nagyon kedves gyermek tradis lánnyal kiegészülve alkottunk egy csapatot. Sajnos a beírás ezúttal is rám maradt, pedig nehéz olvasószemüveg nélkül… A beírólap teljesen rendben volt, az viszont kár, hogy ezen a versenyen sem kaptunk tollakat, ami velem volt, azzal elég nehezen vezettem a pontszámokat.

A pálya vonalvezetése elég különös volt, mi a 11-es számú célnál kezdtünk, ehhez el kellett kutyagolni az alaptáborból, majd ezt az egy célt leküzdve, az alaptábor túloldalán volt a 12-es cél! Ráadásul ehhez a célhoz a belövőpálya lővonalát keresztezve jutottunk fel, ahol műkedvelők a kihelyezett 2D lőlapokra bőszen lövöldöztek, igaz amíg felkutyagoltunk, tűzszünetet tartottak, bár egyáltalán nem voltak megelégedve haladási sebességünkkel és ennek hangot is adtak 🙁 … Ettől eltekintve a pályabiztonsággal semmi gond nem volt.
Szépen, torlódás nélkül haladtunk célról célra. Az állatok kihelyezése furfangos volt, számomra a tradis karó a legtöbb helyen túl közelinek tűnt, de – ahogy azt Csopakkal kapcsolatban egyszer már leírtam – itt ez volt a feladat és pont. Nekem a pálya nagyon hosszúnak tűnt, – az volt az érzésem, hogy egyfelől lassan Bakonycsernyére, másfelől Fehérvárcsurgóra érünk – ennek ellenére, fél három körül már befejeztük a versenyt.

Éberléék jóvoltából kajajegyhez is jutottam, a gulyás nem volt rossz. Az eredményhirdetésig a táborozókkal beszélgetve elrepült az idő. Kellemetlen közjáték volt, hogy Félixet megcsípte egy darázs, viszont gyorsan elaludt a fájdalom csökkenésével. Eredményhirdetéskor azután éremeső volt:

Arany: Németh Julcsi, Éberle Gyöngyi, Dombóvári Lajos
Ezüst: Éberle Félix, Dombóvári Andi
Bronz: Németh Sziszi

Kedves pillanata volt az eredményhirdetésnek, amikor Félix az igazak álmából felriadva állt fel a dobogó második fokára :-).

Mindent összevetve: ha a verseny levetkőzi gyermekbetegségeit, még jobb lesz. A felsorolt hibák ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, a festői táj, a ragyogó idő és a baráti kézszorítások bearanyozták a napot! Nagyon várom a beszámolót a cukrászdáról – elvégre a verseny másodlagos volt 😀 😀 😀 !

Folytatjuk Szigligeten!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Lali
Lali
14 éve

Sziasztok!
Mint bizonyára tudjátok a Nyílröptetők csapatának az íjászversenyre járás csak egy ürügy, egy alibi, szinte másodlagos dolog. A mi csapatunk igazi célkitűzése szép magyar hazánk összes cukrászdájának felfedezése, sütemény és fagyi készletének kifosztása, és az ott dolgozó állampolgárok megbolondítása. Na, ez most is sikerült. A bodajki Csillag cukrászda előtt le a kalappal. Igaz nem volt mákos guba torta, de kárpótolt a somlói és a tetejére helyezett velencei álom fagyi. És az álmodozás csak ez után kezdődött. Egy savanykás nyári csoda mosolygott ránk a fagyi hűtőből. A citromfagyik nonpluszultrája. Első látásra szerelem volt. A kényeztetés magasiskolája. És ez nem túlzás Drágáim. A citrom fagyi tarolt. Állaga és ízének harmóniája feledhetetlen volt. Krúdy Gyuszi bácsi sokkot kapott volna tőle. Talán még egy könyvet is írt volna róla. Az ízlelő bimbók kánaánja címmel. S ha már ízlelő bimbók. Az ízlelő bimbóink táncoltak, viháncoltak szinte sokkhatás alá kerültek eme fergeteges gasztronómiai csodától. Meg kell, még említsem a forralt bor elnevezésű fagyi különlegességet, illetve a joghurtos erdei szamócát. Mindenképpen szólni kell a csokiskekszről. Köszönet neked ó te drága, csodálatos málna fagyi, mennyei manna. És még sorolhatnám, sorolhatnám. Jó társaságban az Éberle családdal és Kutas Évivel és Szisziékkel kb. este hétig ücsörögtünk nevetgéltünk, és élveztük a fagyik adta gyönyöröket. A fagyis néni feledhető volt, nem vette a poénokat.
Egy kis statisztika: A kis csapat fogyasztott 1 adag somlóit 40 gombóc fagyit és Félix 3 rolletit (a méhcsípés már nem fájt neki. Adtam puszit a kezére).
Ennyi Drágáim. Remélem Szigligeten is találunk valami jó cukit. Most körbenézek a hűtőben.
Ó drága jó citromfagyi, ha most itt lennél!!!!!!
Mosolygós hetet kívánok nektek. És ha a főnök csúnyán néz rátok gondoljatok Szigligetre, na meg a Nyílröptetőkre.
Ezer pusz.
Lali 🙂

Lali
Lali
14 éve

Drága Csizike!
Megtisztelő, hogy rám ruházod eme nemes címet. És én nagy örömmel fogadom el. Ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy maradéktalanul ellássam ezt a fontos pozíciót.
Pusz
Lali

HOD
HOD
14 éve

Ha valakinél esetleg volna együres hely Szigligetre azt kérném szépen gondoljon rám és jelezze!Előre is köszönöm.