Immár negyedik alkalommal került sor Forradalmunk évfordulójához kapcsolódó Lövésed sincs ? íjászversenyre Törökbálinton. Lajosék az idén a világ sorsára nagy befolyást gyakorló magyarokra fókuszálták a versenyt, a céltárgyak ennek megfelelők voltak, az alábbi fényképes összeállításban megtekintehetitek azokat.
18 célt kellett leküzdeni, célonként három vesszővel. Jól eloszlottak a versenyzők, nem volt torlódás, fölösleges várakozás. Kb. 14 órára a versenynek ez a része befejeződött. Ezután került sor az ’56-os emléklövésre, korosztályonként, nemenként és kategóriánként kellett végül 53 méterről vesszőt ereszteni a lyukas lobogó közepébe. Ezután kezdődött a családi verseny, ahol hét célra lőtt a megjelent családok egy-egy tagja, egy vesszővel. Izgalmas, pörgős vetélkedés volt ez is, nyereményként masszív vesszőfogókat lehetett szerezni!
Igen jó hangulatú eredményhirdetés következett: annyi kategória, versenyszám és helyezett volt, hogy felsorolni is hosszú – no meg szerénységem is tiltja, hogy belemenjek a részletekbe ;-)… Mindent összevetve: ismét rendkívül kellemes napot szerezett sokunknak a Dombóvári család és a Nyílröptetők Társasága! Az Égiek kegyesek voltak: előtte is esett, utána is esik – némi képzavarral – mi azért szárazon megúsztuk! 😀
Szép volt Celőke!
Ismét győztünk. Gazdagabbak lettünk egy élménnyel, egy szép nappal. Nagy reményekkel indultunk Paks irányába. Mondhatni biztos volt a magas színvonalú rendezés, de előzetes infok alapján új állat kollekció debütálására voltunk kíváncsiak. Az égiek nem sok jóval kecsegtettek, de a barátok mindennél fontosabbak. Gyors bemelegítés és szabályismertetés után elindultunk a pályára. Egy-két célon ért minket egy kis meglepetés, ami a távokat illeti. Jankóék nem voltak szívbajosak. No de se baj annál izgalmasabb volt a verseny. A szervezők maximálisan kihasználták a terep adottságait, a célok a maximális biztonság figyelembe vételével voltak kihelyezve. Én a tradi és a reflex karókat egy kicsit közelebb raktam volna, de lehet, hogy akkor nem lett volna ennyire izgi a verseny. Az új állatkollekció (Leitold) nagyon tetszett. Szépen kivitelezett élethű állatok voltak. Anyagában keményebb a megszokottnál. Jó volt egy kis változatosság. Jó pörgősen haladtunk a remek társaság feledtetni tudta a mellélövések, okozta sokkot. Beérkezés után finom rizses hús és Makai Heli finom sütije várt. Jóhangulatú beszélgetéssel töltöttük az időt az eredményhirdetésig. Makai Robi előadásából megismerhettük a Paksi Atomerőmű működését. Robi megnyugtatott, hogy a sugárzás teljesen rendben van, a pisije nem világit, a villanyszámlán viszont sokat spórolnak, mivel ha ráteszi a kezét a TV re egy órán keresztül áram nélkül, működik. Táborunk 4 arany, 3 ezüst, és 2 bronzérmet nyert. Gratulálunk a győzteseknek és még valakinek, akikről ritkán esik szó. Ők azok a szorgos kezek, akik a háttérben dolgoznak. Ők számolják az eredményeket, írják az okleveleket és még számtalan sok-sok dolog, fűződik a nevükhöz, mely elengedetlen egy sikeres verseny lebonyolításához. Mondhatni ezek az emberek biztosítják a rendezvény alapját. És mint mindenhez ehhez is kell egy jó alap. Úgyhogy sok-sok ember nevében köszönetet mondunk Jankó MÁKOSTÉSZTÁJÁNAK Hipszi Editkének és az ő kis csapatának. De köszönet a Makai testvéreknek a professzionális rendezésért. Robinak a verseny utáni „kabaréért”. Ajándék volt ez a nap. Megyünk máskor is.
Hajrá Celőke-Hajrá Drágáim: Lali
Elnézést a Celőkéktől amiért nem lehettem ott.
Ezt az értékelést olvasva no meg tegnap a táborlakókat hallgtv igzán sajnálom.
De így legalább egy verseny amit még újdonságként tudok várni.
Mert egyszer megnézem ez nem lehet kétséges.
Kedves Ági, Drága Táborlakók!
Sok szerettel várunk legközelebb is mindannyiótokat, igyekeztünk, hogy jól érezzétek magatokat! A beszámolóból számomra is kiderült, hogy mókamestereink sem lazsáltak :):):).
Nagyon örültünk, hogy újra együtt lehettünk veletek, Drága Lalinak külön köszönet a szerető-dícsérő szavaiért!
Várjuk a legközelebbi találkozást, sok puszit küldünk nektek;
Edit, Jankó, Heli, Robi, Celőkék