Lábatlan 2009. szeptember 26.

Diavetítéshez kattints ide!

Örömmel vettük az irányt Lábatlan felé, ahová ragyogó napsütésben, nyárt idéző melegben érkeztünk. Kezdésre összeállt a cserépváraljai csapat: Dombóváriék, Éberléék, Makai János valamint a tiszteletbeli cserépváraljai Mező Attila, plusz mi hárman. Rajtunk kívül még a Kilián család jött el. Rövid eligazítás, tizenhárom cél, két kör, célonként két lövés. Ki melyik karótól lő, csapatok spontán szerveződnek. Éberle Kolos ifjúsági kategóriában indul, felvállalja a távolabbi karótól lövést!

Elindul a verseny, egy 2D-és kompozíciónál – körte, almák, kosár – néhány 3D-és állat után következik a forgó cél gumihegyű vesszőkkel, majd a három koszorún átlövés. Az ifjak körében nagy sikert arat a 2D-és török harcos. Felülünk az aranyszarvasra is, alattam nyög a rugó :-)… onnan tüzelünk a fajdkakasra. A tavacska mellett borz, a fa odvában bagoly, majd következik egy 2D-és farkas. A célok között alig kell gyalogolni, a verseny viszonylag kis területen zajlik. A büfében feltankolunk vízzel, ehetünk zsíros kenyeret. Következik a második kör, egyre nagyobb a torlódás. Egyes csapatok lemaradtak, mások elénk jöttek, a helyzet egyre rosszabb, így mi is elfoglalunk két cél kihagyásával egy szabad lőállást. Nagyjából négy óra körül végzünk.

Ebédre egy pár sültkolbászt kapunk. Várjuk az eredményhirdetést, miközben a komáromi „vitézek” visszamennek a forgó célhoz újra lőni. Mert náluk forgott, másnál nem. Ja, pont ez a lövés hiányzott egyiküknek… mihez is? A győzelemhez !!! Ugyanis senki nem mondta, hogy a célokat meg kell forgatni lövés előtt, csak az ő beírójuk! A rendezőség pedig belenyugszik ebbe a teljesen sportszerűtlen helyzetbe. Lajos így lesz második… A rendezőség két dolgot is tehetett volna: 1./ mondhatták volna szoros a verseny (ha jól emlékszem Lajos 8 ponttal lőtt többet, mint a komáromi ember), vitatott, hogy az egyikük mozgó, a másik – Lajos – álló célra lőtt, így lelövetik Lajossal mozgó célra; 2./ azt mondják legyen szétlövés és győzzön a jobb! Ehelyett újra lövetik a komáromit álló célra, eltalálja, őt hozzák ki győztesnek. Az ember nem is tudja, hogy felháborodjon, dühöngjön ekkora versenyszervezői bénaságon…

Mindent összevetve alapvetően jól megrendezett versenyen vehettünk részt, ahol a cserépváraljai társaság mindenért kárpótolt, még a negatívumokért is. A fent leírtakon túl ezek közé sorolom az egyes céloknál vérfagyasztó „pályabiztonság”-ot. Az aranyszarvasról meglőtt fajdkakas mögé mindenképpen kellett volna legalább paravánt elhelyezni, mert az amúgy is ingó lőállásból akadálytalanul röpülhetett a vessző akár a szomszéd társasház udvarára is; arra pedig rémálmukban sem gondolhattak a szervezők, hogy a koszorúról az utcáig pattanhat egy vessző… Azt gondolom, hogy egy pár sültkolbász élelmezésként szokatlanul vékony íjászebéd volt…

Gratuláció illeti a helyezetteinket: Éberle Félix miniben negyedik, Dombóvári Andi női tradi ezüst, Kilián Anita bronz, Kilián György szenior tradi ezüst, Dombóvári Lajos pedig győzött, még akkor is, ha második helyre sorolták!
A végeredményt itt olvashatjátok.

Köszönjük Gyöngyinek és Petinek a verseny utáni meghívást és a finom sütiket elvégre az egész cserépváraljai csapatunkat megvendégelték.

Várjuk a beszámolót a tegnapi többi versenyről és a mai paksi megmérettetésről 🙂 !

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .