Azt hiszem sokan tudjátok, Halászi kedvenc versenyeim egyike. Talán azért, mert itt voltam életem első versenyén, másrészt a Kisalföld jelentős szintkülönbségeit könnyen legyűröm. Igazi jó buliverseny, szép környezetben, túlnyomórészt szellemes célokkal. A kezdetekhez képest sok – nem túl előnyös – változás volt a versenyen, kezdetben még lőttünk a gémeskút tetején lévő madárra, ejtett lövéssel a kútgyűrűbe, volt „Andolaali történet”, ezek mára már emlékekké váltak, de kárpótol Mani a mamut, nekem nagyon tetszett az új célok közül a páncélos lovag is. A kezdeti versenyekhez képest már régóta nagyon pozitív változás a pontos kezdés, a három lövés helyett pár éve csak kettő van, így – vasárnap lévén – kellő időben végez a mezőny.
Tegnap eléggé kialvatlanul és sajnos egyedül vágtam neki az útnak. (Bendi iskolai elfoglaltsága miatt nem jöhetett.) Előző este egy „új” zenekar bemutatkozó koncertjén voltunk Budapesten, éjfél felé kerültem ágyba, hatkor keltem. Időben érkeztem a helyszínre, sajnos a nevezésnél támadt egy kis félreértés, amely miatt kis híján hazajöttem, de végül kulturált és emberi módon végződött, szót sem érdemel. (A nevezésemre küldött visszaigazoló mailt a program a spamok közé vágta, így elkerülte a figyelmemet, nem vittem nevezési lapot, ebből lett a gond.)
Viszont álomcsoportba kerültem, az Éberle házaspárral és Orossékkal lőttem együtt, plusz volt velünk egy ügyes kissrác édesapja kíséretében, aki nem versenyzett, így vállalta a beíró hálátlan feladatát. Nagyon jól haladtunk, nem volt torlódás. 32 célt kellett leküzdenünk és itt az a jelző nem túlzás, mert az orkánszerű szél alaposan megnehezítette a dolgunkat, bár az is igaz, hogy mindvégig élvezhettük a verőfényes napsütést és a fás ligetes részeken a szél kevésbé volt zavaró. A célok jók voltak, a lőtávok is; Halászi már egyáltalán nem tartozik a könnyű versenyek közé!
A pontszámunkkal nem büszkélkedhetünk, igaz Éberle Gyöngyi minden elismerést megérdemel a népes női mezőnyben szerzett negyedik helyezéséért! Oross Kristóf pedig megnyerte az ifi fiú kategóriát!
Én szokás szerint nem vártam meg az eredményhirdetést. Végeredményben volt 64 lövés, egy izgalmas pálya és nagyszerű társaság. Az alkaromat sikerült szarrá zúznom az ideggel. Hogy mindez megért-e 300 km autózást, 22 l üzemanyagot, 3500 ft nevezési díjat? A jó Ég tudja. De ha nem fordulok föl addig, biztos ott leszek ősszel is…
