Több mint háromszáz napja forgatjuk visszafelé az idő kerekét… pillanatok alatt elszálltak a napok, hetek, hónapok, immár kettőt sem kell várnunk, hogy megkezdődjék – számunkra a negyedik – íjásztábor Cserépváralján.
Igazán nem vagyunk újoncok, mégis szívem a torkomban dobog az izgalomtól, vajon milyen lesz? Kegyes lesz-e hozzánk az időjárás, mint eddig mindig; lesznek-e új arcok és vajon lesznek-e hiányzók a törzsgárdából; vajon várnak-e új íjászjátékok ránk és lesz-e „Két forintos dal” az esti karaoke bulin?
Mondom, felfokozott a várakozás… legalábbis részünkről…
