98 lövés Sárváron

Érdekesnek, újszerűnek tűnt… azért is írtam rövid beharangozót róla.

Saslövés Sárváron.

A versenykiírás szerint 80 nevezést fogadtak el – kevesebben voltunk :-(. A körülmények: Sárvár központjában, a gyönyörű Nádasdy-vár volt a verseny színhelye. Igen, megadták a módját. Koronaőrök kíséretében hozták be a Szent Korona másolatát, rövid polgármesteri megnyitó, csapatbeosztás, majd dobszóra vonultunk a vár mögött kialakított versenypályára.

Megpróbálom valahogy érthetően összefoglalni a lebonyolítást. Tehát: 7 m-re volt a vesszőfogótól az első lőlap és lőállás, a cél 7 cm átmérőjű kör volt, az azt övező első zóna (14 cm) 3, a második (21 cm) 2, a harmadik (28 cm) 1 pontot ért. 14 m volt a következő lőállás, 8 cm sugarú kör… és így távolodtunk 7 m-től egészen 49 m-ig. Innen a 13 cm sugarú kör 13 pontot ért. Célonként 7 lövés, 3 perc alatt! Fél órás szünet után 49 m-ről kezdtünk és haladtunk 7 m-ig. Vesszőfogónként 4 versenyző volt, (mint teremversenyen) A, B, C, D jellel. Minden csoport egyik tagja a rendező egyesülethez tartozott, aki ellátta az igazlátó és a beíró szerepét is. Bár a maximális pontszámok lőállásonként változtak, átlagban a 98 lövéssel 980 pontot lehetett szerezni. (7×7+7×8+7×9+7×10+7×11+7×12+7×13)x2=980 (aki nem hiszi, számoljon utána :-)! kicsit furcsának tűnt, hogy már 11 %-tól (108 pont) jutalmaznak, de…

6 éves íjászpályafutásom alatt nem emlékszem olyan versenyre, ahol lőállásonként 7 lövést kellett leadni. Eszméletlen fárasztó volt, pedig nem volt elviselhetetlen hőség, nem esett az eső, nem fújt a szél, nem sütött szembe a nap, nem fagyott belénk a szusz és nem kellett felkaptatni gyalog a sípálya tetejére… A koncentrikus körök, mint céltárgyak a teremversenyek monotonitását idézték, azzal a különbséggel, hogy mind a lövésszám, mind a lőlap mérete, mind a lőtáv változott. (Ez némiképp a terepversenyek sajátja.)

Mire jó mindez? Gyerekek itt elválik a szar a víztől… mert lehet mondani, hogy tradival 30 m-ig… de amikor zabálni kellett és íjjal ejtették a prédát, vagy amikor a csatában életben kellett maradni… akkor senki nem méricskélte a távolságot, meg a spine értéket :-(… Hihetetlenül jó százalékokat lőttek azok a tradisok, akik valóban tudnak lőni. Kedves gesztus volt a szervezőktől, hogy már a 11% fölöttieket is emlékéremmel jutalmazták, csak hát, ha a szart bearanyozzuk, attól az még szar marad…

A kaja ehetetlenül forró volt, azonban hűlés után finom raguleves bontakozott ki belőle. Az eredményhirdetésre több mint két órát vártunk az utolsó lövéstől számítva, de mindenki kapott emléklapot, minden nevezőt egyesével kiszólítottak és kezet fogtak vele. A várakozás két órája pedig észrevétlenül elrohant.

Mindent összevetve: jó hangulatú, újszerű versenyrendezés volt, igen jó alkalom szintfelmérésre. Mivel folytatódik a sorozat ősszel, bárki lemérheti (vissza)fejlődését. Merném javasolni Lalinak, hogy érdemes lenne Cserépváralján kipróbálni ezt a szisztémát. Engem a terep- és teremversenyekre emlékeztetett leginkább, de felidézte az MHIT-t is, bár ott a távolságok barátságosabbak és a célok is változatosak.

Ha nem világos a leírás, megpróbálom érthetőbben elmagyarázni, de a rendező egyesület honlapján is megtalálható. Befejezésül pár fénykép:

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .