2009. augusztusában írtam Íjásznaplómba az első versenybeszámolót, Paksra rákeresve tíz cikkem jött fel, úgy gondolom ennél többször voltam ezen a versenyhelyszínen.
Tegnap reggel barátságtalan, párás időre ébredtünk, egészen Dunaújvárosig tejszerű ködben haladtam. Utána kitisztult, mikor pontban kilenckor megérkeztem, már vonultak ki a csoportok a lőállásokba… Így jár, aki nem olvassa el a kiírást. Mégis szerencsém volt, mert 9:10-kor, az első lövés időpontjára megtaláltam a csapatomat. Bár nem kértem a nevezésnél, de végre egy verseny, ahol azonos kategóriába és korcsoportba tartozó sporttársakkal lehettem együtt! (Más helyen, ha külön kértem, sem teljesült… 🙁 .)
Az ember némi tapasztalattal a háta mögött, jól tudja, hogy melyik versenyen mire számíthat, mégis, most is elcsodálkoztam azon, hogy a Celőke mennyire profi módon szervezi a versenyeit. A céltárgyak jó minőségűek, látható találati zónákkal. Ezúttal célonként két lőállás volt, ketten lőhettünk azonos időben, a kisebb méretű célokat párban helyezték el. A lőtávolságok teljesen korrektek voltak. Valószínűleg az is az átgondolt csoportbeosztásnak volt köszönhető, hogy nem torlódtunk sehol. A beírólap (láthatjátok a képek között) tökéletesnek mondható. Mindezeknek az volt az eredménye, hogy lendületesen, jól haladtunk, kevéssel 13 óra után visszaértünk az iskolához!
A feladat 28 3D cél leküzdése volt, 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Ami a teljesítményemet illeti, nincsen okom dicsekvésre, bár dupla tököt nem lőttem, de sok volt a második lövés. Sajnos a felszereléssel továbbra is gondjaim vannak, de ezt inkább hagyjuk… 🙁 .
Nyolc hét alatt ez volt a nyolcadik versenyem, igazán nem panaszkodhatok! November 7-én Foktő, s ha marad erőm 8-án Marcali áll előttem, ezzel befejeződik az idei évad. Reméljük az időjárás kegyeibe fogadja a szervezőket és a versenyzőket!
