Tegnap Páka felé vettük az irányt. Bár 200 km távolságot jelzett a térkép, a szép idő és közös családi program lehetősége elindulásra ösztönzött. Persze az is csábító volt, hogy szinte végig autópályán mehettünk.
Pákától egy keskeny aszfaltozott úton jutottunk el a domb tetejére, ahol egy egészen kicsi kápolna mellett nevezhettünk. Nagyon pontos versenykezdés volt, mint kiderült, igen jó csapatba kerültünk. A nevezők között alig-alig volt ismerős arc. 27 db 3D-és célt kellett leküzdenünk, ebben az esetben a „küzdés” tényleg nem túlzó. Mi a 10-es céltól indultunk, az alaptábortól szűk tíz perces séta volt, széles erdei úton, akkor még nem is sejtettük, mi vár ránk…
Az első cél után bementünk az erdőbe, csodálatos világ volt, régen lőttem ennyire szép helyen; hamar kiderült, a dolog nem lesz egyszerű, mert a dombot árkok szabdalták keresztül-kasul, no ezt a pályaépítők alaposan kihasználták, voltak olyan felfelé és lefelé lövések, hogy még a csákvári pályaépítők is megnyalták volna az ujjukat örömükben :-)! Az íjászat csak egy zavaró tényező volt, mert helyenként a löszös, laza partoldal megmászása komolyabb kihívás volt… A nehezebb szakaszok után kinyílt az erdő, szépen haladtunk célról célra. Az alaptábor (ezúttal a pálya legfelső pontján volt) érintésével innivalót is tudtunk vásárolni. Az utolsó három cél elképesztő volt, mert a széles erdei úton lőttünk keresztbe, az út partoldalára helyezett állatokra, ráadásul az egyik lőállásból azt sem lehetett látni, hogy jön-e valaki éppen! Ezt nem azért mondom, hogy a pályaépítőket fikázzam, de vannak dolgok, amelyek mellett nem mehet el az ember szótlanul! Ráadásul ez a három úton átlövős cél volt a csapatunk számára az utolsó három, a távolabbi csapatok a lőirányt keresztezve bandukoltak visszafelé az alaptáborba! Legalább ki kellett volna szalagozni!
Ebédre ízletes babgulyás volt. Az eredményhirdetésre meglehetősen sokat kellett várni, de megérte maradnunk, hiszen Márti megnyerte a női tradicionális kategóriát, Benedek pedig ezüstérmes lett.
Íme a verseny paraméterei (a több, mint 6 km ilyen terepen nem akármi volt!):
Mindent összevetve, nagyon jó verseny volt! Igen jó csoportba kerültünk, megizzasztott a terep és a célok meglövése is nagy erőfeszítést kívánt. Itt ez volt a feladat, leküzdöttük, élveztük. Negatívumként csak a pályabiztonság említett hibáit és az eredményhirdetésig tartó hosszú időt említhetném, viszont gyönyörű egyedi kerámia medálokat kaptunk kárpótlásul. Sajnos a híres Bussay féle pincészethez nem jutottunk el, viszont felkerestük édesapám 16 km-re lévő szülőfaluját, de az már egy másik történet.
