Meglehetősen bánatos reggelre ébredtünk, hűvös szél, csöpögő eső köszöntötte a napot. Ezúttal családom többi tagja nélkül, de Macitappanccsal, Bogival, Marcival és Filippel együtt vettük Lajoskomárom felé az irányt.
Nem először, Lajoskomárom is a kihagyhatatlan versenyek közé tartozik! Első néhány alkalommal még 2D vadász volt, azután vegyesen 3D célokkal… a mostaniról kicsit később. (Zárójelben: sajnálom, hogy a 2D versenyek teljesen kimúltak, megvoltak azoknak is maguk sajátosságai!) Lajoskomáromból mindig családias hangulatú, de nagyon jól szervezett, nívós versenyekre emlékszem. A terep tökéletesen alkalmas vadászíjászatra. Ráadásul itt van Fejér megyében, elérhető közelségben.
Sajnos idén sem voltunk sokan, Macitappancsékkal öten alkottunk egy csapatot. 20 db 3D célt kellett leküzdenünk, célonként két egyenértékű lövéssel, 10-8-5 pontozással. A pályaépítők célja láthatóan az volt, hogy minél inkább megvalósítsák a vadászimitációt, ennek megfelelően volt mozgócél, vadászles, fára szerelt lőállás, sátor. Könnyű cél nem akadt, talán a egyedül a mormota, amelyet kb. 3 m-ről kellett eltalálni, ilyenre utoljára mini koromban volt példa ;-). Volt egy olyan céltárgy, amilyennel eddig még soha nem találkoztam, nevezetesen egy hatalmas ponty, amelynek csak a felső harmada lógott ki a vízből – a fényképek között láthatjátok.
Szépen haladtunk célról célra, olyan nehéz volt a pálya, hogy nem volt részünk sok sikerélményben… ráadásul Marci összes vesszője leamortizálódott, így kénytelen volt feladni a versenyt. Jó volt a pálya, de azt már túlzó nehezítésnek éreztem, hogy a kb. 15-20 m-re, a tópart színébe beleolvadó aligátorra kidőlt farönkről kellett lőni, volt még 1-2 cél, ahol hasonlóan – szerintem feleslegesen – meg volt cifrázva… Ezektől eltekintve élvezetes verseny volt! Ebédre finom vaddisznópörköltet kaptunk, az eredményhirdetésre sem kellett sokat várnunk – kis alsóörsi különítményünkből senki sem távozott érem nélkül! Remélem, hogy a lajoskomáromiak nem adják fel, lesznek újabb versenyek!
Úton hazafelé még betértünk Dégre egy sajtmanufaktúrába, ahol a bőséges választék kóstolgatása után, rendkívül ízletes sajtokat vásárolhattunk.
