128 lövés egy forró hétvégén – Szőcsénypuszta, Écs

Miért 128? Szőcsénypusztán 24×3, Écsen 28×2 lövést kellett leadni, előbbin tereplőlapokra, utóbbin 3D állatokra!

1./ Dunántúli Terepíjász Kupa 3. fordulója Szőcsénypusztán

Másodfokú hőségriadót jeleztek erre a hétvégére. Szőcsénypusztán a DTK III. fordulójára került sor, megnéztem az előzetes nevezési listát, mintegy hatvan hazai név volt rajta. Megérkezésemkor sok külföldi, elsősorban osztrák rendszámú autót láttam, külhoni íjászok is rajthoz álltak. Kétnapos GP keretén belül folyt a DTK, nevezéskor borítékban kaptam meg a beírólapot és a terepversenyen kötelező rajtszámot. Az általam látogatott versenyeken ritkán fordul elő bírók jelenléte, felszerelés-ellenőrzés, lehetett tudni, hogy ezúttal nem “buliverseny”, hanem komoly sportesemény részese leszek!

Ahogyan azt Szőcsénypusztán már megszokhattuk, jó belövőpályával, irányított belövéssel és pontos versenykezdéssel tisztelték meg az íjászokat. A pályán több helyen ásványvízzel tölthettük fel ürülő kulacsainkat. Az erdőben sem volt hűvös, de a fák lombkoronája és a kellemesen lengedező szél elviselhetővé tette a meleget.

Négyen alkottunk egy csapatot, jól haladtunk, nem volt torlódás. A pálya szerintem nagyon nehéz volt, különösen lefelé lőttünk komoly szintkülönbségeket; a három egyenértékű lövés erős összpontosítást igényel. Bő öt órát voltunk kint a pályán.

Ebéd után, még a DTK eredményhirdetése előtt, magyar-osztrák íjászpárbajt tartottak, mivel kategóriámban mindössze ketten indultunk, tudtam, hogy ezúttal utolsó lettem, nem vártam meg az eredményhirdetést. Szolgáljon mentségemre, hogy úton a versenyre, Szántódon, kitettem édesanyámat egyik barátnőjénél, várta, hogy visszafelé felvegyem. Egyúttal, idén először – remélem nem utoljára – megfürödtem a Balatonban, nagyon kellemes volt a víz, jól ellazított a verseny, a forróság és a majd 200 km vezetés után.

2./ 3D Écsen

Június 14-re (vasárnapra) nem előneveztem egy versenyre sem, attól tettem függővé az indulást, hogy mennyire fáraszt el a DTK és a hőség. Úgy terveztem, hogy ha indulok, akkor egy közeli versenyt választok, Schmidt Tibi mondta, milyen szívesen elmenne Écsre, de nincs aki elvigye. Megnéztem a távolságokat és a versenykiírásokat, felhívtam Tibit, így vasárnap reggel nyolckor felvettem Csókakőnél, már robogtunk is Écsre 🙂 !

Sok-sok évvel ezelőtt lőttem ezen a pályán, mindössze arra emlékeztem, hogy nehéz volt a terep. Előnevezés nélkül is befértünk a versenyzők közé, én három botíjjal lövő sporttárssal kerültem egy csoportba. Az augusztus 22-én kezdődő gödöllői IFAA VB – re történő felkészülés jegyében, a versenyzők választhattak, hogy ennek a versenyrendszernek a karóitól, vagy hagyományos távolságból lőnek-e. Mindhárom longbow-val lövő csapattársam a piros karótól mérette meg magát, egyedül én lőttem tradival közelebbről.

Ez volt ez idei év eddigi legnehezebb versenye. A terepen is jelentős szintkülönbségek, létrán mászás a partfalon és hasonló nyalánkságok voltak, de az állatok kihelyezésére is nyalhatták az ínyencek az ujjaikat, olyan felfelé és lefelé lövések voltak! Mindenféle kategóriájú állatot célba vehettünk, a nyúltól a tigrisig. Bár a pálya nagyobbik része az erdő mélyén volt, de a tisztásokon rendesen tűzött a nap. Egyszóval: embert próbáló feladat volt! Teljesen magányvéleményem, elvégre csapattársaim a piros karótól is sok találatot értek el, de IFAA versenyrendszert nem a történelmi kategóriákra alkották, sok cél számomra meglőhetetlen távolságúnak tűnt. Le a kalappal mindazok előtt, akik vállalták a kihívást, sok sikert az augusztusi gödöllői VB-hez!!!

Ismét több  mint öt órát voltunk a pályán, bennem volt az előző napi verseny fáradtsága is, nem bántam, hogy leajzhattam az íjamat… Az eredményhirdetésre elég sokat vártunk, de a ismerősökkel beszélgetve gyorsan elszállt az idő. Végül ezüstérmes lettem, de kicsit fittebben, főleg jobban összpontosítva, akár tíz százalékkal is több pontot lőhettem volna. Mindegy, teher alatt nő a pálma, talán ez egy hónapja rendszeresen végzett kettlebell edzéseknek is köszönhető, hogy képes voltam 48 óra alatt két ilyen nehéz versenyt végiglőni.

Most hosszabb versenyszünet következik, 3-4 hétig nem tudok sehová menni, így marad az otthoni gyakorlás…

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .