„Vegyespáros – házaspáros” íjászverseny Budakalászon

Az élet nagy dilemmájával, a nő és férfi kapcsolatával foglakoztunk, illetve ez a téma adta hétvégi versenyünk fő témáját. A verseny célkoncepciója e téma köré épült. Jó hangulatú társaság gyűlt össze barátunk Nyers Csaba budakalászi rezidenciáján. Az égiek nagyon kegyesek voltak, természetesen az előzetes egyeztetés alapján kitűnő íjászidővel ajándékoztak meg minket. A célok a megismerkedéstől az udvarláson (virágszedés nyílvesszővel stb. stb.) az első éjszakán (természetesen ízlésesen szemléltetve) át vezettek az eljegyzésig. Innen jutottunk el az ásó, kapa, nagyharang szimbólumhoz, melyet követett az otthonalapítás és a babaszületés. És ahogy jönni szokott megjelent az óvoda két gyerekjáték szimbólum formájában. Volt még egy házisárkányunk, egy csúnya békánk, melyet, ha meglőttél, gyönyörű bikává változott. Végezetül a mézga család ábrázolta a családi össztehermegosztást. Összességében 16 célt küzdöttünk le, nagyon jó hangulatban, kiváló körülmények között. Nyers Csaba finom ebédje után, páros lufilövő párbajt játszottunk, mely nem várt óriási izgalmakat hozott. A gyerek párbajt Éberle Kolos és Miskolczi Zsombi nyerte, kimagasló fölénnyel, nyugodt higgadt elegáns versenyzéssel. Mini létükre a gyerek korosztályt győzték le. A felnőtt vegyespáros hozott igazi izgalmakat, a döntőre már az idegek pattanásig feszültek voltak. Persze mind a két páros lazának tűnt, mint a Riga lánc, de az ambíciók kőkeményen dolgoztak belül. Hiába mondtuk, hogy nem vérre megy, hanem sokkal komolyabb annál. És, hogy ki volt ez a két nagy tudású páros, aki társai közül kiemelkedvén a döntőbe jutott? Már biztos tudjátok, talán már kiabáljátok is. Hát persze. A 2010-es házaspáros lufilövő párbaj döntősei a messziföldön híres Éberle és Miskolczi család tagjai voltak. Most már gondolom, el tudjátok képzelni milyen feszült csend volt az arénában mikor eme nagy tudású bajnokok elfoglalták a lőállást. És ezt minden elfogultság és túlzás nélkül állíthatom. Talán csak egy légy zümmögése zavarta meg a feszült csendet. A csend már szinte dermesztő volt. És elhangzott a vezényszó. Rajt. Az aréna ebben a pillanatban szinte felrobbant. A nézők őrjöngtek, üvöltöttek, ordítottak, toporzékoltak, (hagyja a dagadt ruhát másra engem vigyen fel a padlásra) (bocsi ) ). És az íjászok lőttek, lőttek, lőttek, Higgyétek el csúcs volt. A lufihámozás magasiskolája. Egy óriási adrenalin bomba. Köszönet az élményért. Végül is hajszál híján az Éberle család diadalmaskodott, de nagy gratuláció Katának és Csaninak is. Aki nem volt ott sajnálhatja.

Jó hangulatú eredményhirdetés után a múzeumok éjszakáján az Természettudományi múzeumban zártuk Miskolcziékkal a napot. (Brutálisan jó 3D versenyt lehetne csinálni ott a kitömött állatokra.) Szép nap volt. Ajándék. Köszönjük.