Igaz ugyan, hogy a két hét különbséggel Szekszárdon rendezett két DDR forduló között egy hetet Erélyországban töltöttünk, mégis óhatatlanul csábít az összehasonlítás.
Miben különbözött a két viadal? Utóbbit a a Tolnai Tájak Íjászegyesület rendezte, nagyon közel a Parkerdőhöz, az ifjúsági tábor körül. Érdekes volt, hogy ugyanannak a területnek egy másik, közeli része, mennyivel más hangulatú. Sokkal rövidebb volt a nyomvonal (mintegy harmada az előző versenyének), nem kellett hegyeket másznunk, ennek ellenére sikerült hasonlóan nehéz, technikás pályát építeniük a szervezőknek. A DDR szabályzata szerint 24 3D célt kellett eltalálnunk, 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Precíz belövőpálya, reggeli (!), gyors nevezés, kész csapatbeosztások várták a versenyzőket. A versenykezdés is pontos volt.
Jól haladtunk célról célra, csak a vége felé volt vesszőkeresés miatt egy kis torlódás. Mint írtam technikás pálya volt, túlnyomórészt felfelé lövésekkel. A karók távolsága is korrekt volt. Viszonylag gyorsan végeztünk a versennyel, ebédre nagyon ízletes és bőséges húsgombócos káposztát ehettünk a tábor ebédlőjében. Eredményhirdetésig távlövéssel múlathatta az időt, akinek ehhez kedve volt. Sajnos elég sokat kellett várnunk az eredmények megszületésére, a pontösszesítés körül is voltak kisebb zavarok, talán hibásan kitöltött beírólapok miatt. (Ezért volt jó az előző verseny, ahol a beírólapon az adatok a nevezés alapján előre ki voltak töltve.) A helyezettek jutalma szép oklevél és érem volt.
Bár sikerült ismét a dobogó legfelső fokára állnom, egyáltalán nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. A körülmények úgy hozták, hogy a két verseny között egyáltalán nem lőttem, így bizonytalan voltam, nem éreztem a távolságokat, a lövést. Ráadásul nem érkeztem időben, így mire neveztem, pont befejeződött a belövés. Még három forduló van a DDR-ből hátra, remélem a többire is eljutok, legközelebbi fordulóra Nyimben kerül sor.
De most Szőcsénypuszta a legközelebbi cél, ahová felkészültebben és időben odaérve szeretnék nevezni…
