Amikor elindítottam Íjásznaplómat, leírtam mi motivál. A hétköznapok elviselhetetlen taposómalmából az íjászat jelent egy apró kitörési pontot, jelenti a mozgás örömét, az erdők hangulatát, egy nagyszerű íjászegyesület közösségi életét, barátságokat és a cserépváraljai nyaralásokat. Bár nem tudok jól lőni, és korom miatt már nem is fogok soha megtanulni, hobbiszinten is sok örömöt találtam benne.
Mivel szeretem az élményeimet leírni – vagyis naplót vezetni – gondoltam megteszem. Fényképezni is szeretek, egyúttal mások is láthatják, milyen egy íjászverseny, hogy néz ki egy 3D cél, amikor vadászatot imitálunk, milyen a nyárbúcsúztató, őszköszöntő például a szőcsénypusztai erdőben…
Ha elmegyek versenyre, természetes, hogy leírom a tapasztalatokat. Volt olyan, amelyről nem írtam egy szót sem, annyira méltatlan volt az íjászathoz. Legutóbb talán a kelleténél élesebben fogalmaztam meg kritikai észrevételeimet egy verseny kapcsán, úgy tűnik ez a világháló perifériáján lévő, leginkább a magam számára írt honlap túlcsordult önmagán, sikerült egy versenyrendező csapatot alaposan magamra haragítanom. Annak, hogy élesen fogalmaztam érzelmi okai vannak, hiszen ez a verseny volt az 2005-ben, amely mindmáig az íjászathoz kötött, úgy tűnik, ez hozza a búcsút is!
A versenyző szemével sorra vettem, a szubjektív megítélésem szerinti negatívumokat. Volt amiben tévedtem, volt amit nem jól ítéltem meg – ezeket viszontválaszomban elismertem -, van néhány dolog, amelyben talán volt némi igazam, amelyeken a mindenkori versenyrendezők elgondolkodhatnának. Az egyetemen szokás volt, hogy a szemeszter végén a gyakorlatvezetőről „tükröt” írtunk. Tíz fokozatú skálán kellett értékelnünk 5-6 szempont szerint tevékenységét. Soha, egyiküket sem érte emiatt bántódás, ám tudták, hogy mi az amit a hallgatók szerint jól csinálnak, és mi az amin javítani kell. Átérzem, ha valaki tökéletes versenyt akar szervezni, ám negatív visszajelzést kap, az nem esik jól. Az igazságtalan és jogtalan kritikát el kell utasítani, de azt, aminek van igazságmagja, érdemes inkább átgondolni. Ha a tükörről azt hisszük, hogy torz képet mutat, nem biztos, hogy az a helyes megoldás, ha összetörjük!
Elnézést, hogy elkanyarodtam az eredeti témától, hiszen honlapom további sorsáról akartam hangosan gondolkodni. Az elmúlt napok szomorújátéka nagyon afelé hajt, hogy végleg letegyem az íjat, ennél fogva véget érjen Íjásznaplóm is. Mivel neveztem az egyik hétvégi versenyre, oda még elmegyek, alszom jónéhányat a végső döntés előtt, ám versenybeszámolót egyelőre nem írok többet. Az oldalt nem szüntetem meg, fotóblogként működik tovább. (Emellett törlöm Facebook profilomat is, immár nem először, de biztos, hogy utoljára.)
