Mint arról 2010 májusában, majd ezt követően 2012 augusztusában részletesen beszámoltam, ezúttal harmadszor vettük az irányt Szőcsénypuszta felé. A korábbiakhoz képest alapvetően két dolog változott: ezúttal nem 3D-t, hanem terepíjászatot rendeztek, a versenyt létrehozó egyesület is másik. Az íjászverseny helyszíne a Széchenyi Zsigmond Erdészeti Szakközép- és Szakiskola melletti varázslatos szépségű erdő volt, a versenyiroda a Véssey-kastélyban volt, annak bejáratánál került sor az eredményhirdetésre is.
Tökéletes volt a belövőpálya, irányított belövéssel. Előre elkészített csapatbeosztások, pontos versenykezdés. Szomorú hogy így kell lennie, – köszönjük meg néhány „íjásznak” – de eligazításkor szondázás lehetőségét is kilátásba helyezve hívták fel a versenyzők figyelmét arra, hogy ne fogyasszon senki alkoholt! A pályára vezető út mellett karámokban tartott erdei vadakat láttunk, gyönyörű szarvast, őzeket, vaddisznókocákat. (Akkor nem fényképeztem le őket, a visszaúton nem találkoztunk, talán sziesztáztak…)
24 célt kellett leküzdenünk, a terepíjászat szabályai szerint, célonként három lövéssel, 12 mért, 12 méretlen távról. A pálya kifejezetten nehéz volt, mind a vonalvezetés hosszát, mind a célok elhelyezését illetően. Az erdő fái szűrt napsütést engedtek maguk közé, így a fény-árnyék játéka végigkísérte a versenyt – ezt egyébként az alábbi fényképek nagyon jól mutatják -, a célok elhelyezésében is sok, a versenyzőket próbára tevő furfang volt. Az 5 km-es távolságot közel öt óra alatt tettük meg, úgy, hogy torlódás nem volt.
Ebédet az iskola menzáján kaptunk, volt lehetőség kézmosásra; rendes körülmények között, terített asztalnál ettük meg a pörköltet tarhonyával. Velem együtt többen hiányolták, hogy a verseny után, sem egy üveg ásványvizet, kávét, – uram bocsá’ – egy doboz sört sem tudtunk vásárolni. Az eredményhirdetésre nem kellett sokat várnunk. Egyesületünk – az Alsóörs SE – sok tagja jelen volt, szép eredményeket értünk el.
Versenyről versenyre járva egy dolog keserít el egyre inkább: gyakorlatilag eltűnt az utánpótlás. Kategóriánként jó ha 1-1 gyerek van, tradi fiú gyermek, serdülő és mini kategóriában egy versenyző nevezett, de a többi kategóriából is hiányoztak a gyermekarcok. Félreértés ne essék, ez nem a szőcsénypusztai versenyen van csak így, évek óta érzékelhető tendenciáról beszélek. Nem értem az okát, néhány éve még nem volt olyan verseny, ahol ne indult volna kategóriánként legkevesebb 3-4 gyerek. Valamit tenni kellene, de én nem vagyok arra hivatott, hogy megoldásokat javasoljak.
Mindezeket csak zárójelben mondom, ha lesznek újabb versenyek Szőcsénypusztán, igyekszünk újra ott lenni, mert nagyon jó volt!
