Sokadik versenyünk volt Écsen, tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp. A terep adottságai eleve magukban hordozzák a nehézségeket, a Ring SE pályaépítői soha nem fukarkodnak nehéz célok alkotásában! Most sem volt másképp, a fülledt idő még nagyobb próbatétel elé állított mindenkit.
28 db 3D célt kellett leküzdenünk, célonként két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással. Sajnos mi a legtávolabbi célok egyikénél kezdtünk, bő húsz percig kutyagoltunk odáig, a pontos versenykezdés után, a célok feléig nagyon jól haladtunk. Ezután történhetett valami, mert minden célnál legalább 10 percet várakoztunk, pedig sem csigás-, sem olimpiai íjjal lövő sporttárs még a közelben sem volt. A várakozás sokkal fárasztóbb, mintha jó ritmusban haladunk célról célra. (Kezdem érteni azokat az íjászokat, akik nem restek kempingszéket cipelni magukkal.)
Én rettenetesen elfáradtam, elkezdett görcsölni a lábam, persze azt is tudom, hogy csapnivaló az erőnlétem. Az utolsó céltól az alaptáborig úgy vonszoltam magam, ennek fényében a bronzérmem is szépen csillog…
Sajnos az eredményhirdetésre nagyon sokat (bő két órát) kellett várnunk, így nagyon sokan elindultak haza. Minden nehézséggel együtt nagyszerű verseny volt, remélem lesz még alkalmunk újra ott lenni!
