Két verseny egy hétvégén: Sasrét DDR 5. forduló; terepíjász évadzáró Veszprém

Mivel ezen a hétvégén két versenyen voltam, nem aprózom el két külön beszámoló írásával.

1. DDR.5. forduló Sasréten

A Dél-Dunántúli Regionális 3D öt versenyéből számunkra ez volt a negyedik, egyedül Hosszúhetény maradt ki, nyári szabadságunk miatt. Hitvesem és én is összetettben dobogóra esélyesen indultunk Sasrétre. Közel 170 km-t utaztunk, Kaposvár után, Szigetvár felé haladva, Bőszénfánál tértünk le a főútról és még jó 5 km kellett, mire elértük a verseny helyszínét. Nem tudok, nem is akarok elragadtatás nélkül beszélni erről, egyszerűen varázslatos! Gyönyörű kastély, erdei iskola, hatalmas, erdők ölelte üde zöld rét, romantikus erdei kisvasút várt bennünket. Gyors nevezés, kitűnő belövőpálya, pontos versenykezdés.

A DDR kiírás szabályai szerint 24 db 3D célt kellett leküzdenünk, 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Bár hitvesemmel külön csoportba osztottak bennünket, igen rugalmas volt a rendezőség, amikor kértük, hogy egy csoportban lőhessünk, egy szóra beleegyeztek, igaz legfőbb oka az volt, hogy minden holminkat egy hátizsákba raktuk, lehetetlen lett volna hirtelen kettéosztani. Elvittük Nutellát is, mint mindig, most is nagyon élvezte az erdei sétát, az ismeretlen illatokat.

Az első fordulón, Szekszárdon több mint kétszázan voltunk, ehhez képest alaposan megcsappant a nevezői létszám, de erről kicsit később. Férfi tradi veteránban hárman neveztünk, Horváth Gáborral, Vörös Istvánnal, egy csoportba osztottak, így együtt lőve mérkőztünk a forduló és a versenysorozat legjobb helyezéseiért.

A pálya egyáltalán nem volt nehéz, sem a terepviszonyokat, sem a célok kihelyezését tekintve. Szépen haladtunk célról célra, heten alkotta csapatunkkal. A nem egészen 3 km hosszú pályát bő két és fél óra alatt teljesítettük. Kettős beírás volt, a pontokat a beírók nem göngyölítették, így a végén derült ki, hogy igen szoros lett a verseny: Vörös István 140, Horváth Gábor 139, én pedig 137 pontot szereztünk! Ismerve az összetett állást, Horváth, Vörös, Csizmazia, lett a DDR PB-HB vet. végeredménye.

Az ebédet 15 órára ígérték, bablevest kaptunk, közben a szikrázó napsütésben, a teraszon beszélgetve múlattuk az időt. Előttem ismeretlen ok miatt, az egyik csoport órákkal a többség után, fél négykor érkezett, ez azután rányomta bélyegét a továbbiakra, csúszott az eredményhirdetés. Végül elköszöntünk a szervezőktől – nem tehettek róla – ennek ellenére, ha nem is ünnepélyes keretek között, de megkaptuk az érmet és az oklevelet, de eredményhirdetés nélkül. 170 km várt ránk, időben el akartunk indulni. Nagyon elszomorított, hogy női tradicionális induló az utolsó fordulóra egyedül az összetettben is vezető hitvesem maradt… Mostanában több versenykiírásban olvastam, ha egy csoport X időre nem ér be, nem értékelik. Azt hiszem meg kellene állapítani egy méltányos időkeretet, amely alatt a versenyt teljesíteni kell, mert tarthatatlan állapot, hogy egy csoport miatt órákat csússzon az eredményhirdetés! Nem a mostani verseny szervezői tehetnek arról, hogy így alakult, sőt, mindent megtettek azért, hogy az ötödik forduló méltó legyen a DDR színvonalához. Csak köszönet illetheti őket ezért a versenyért!

Végül pár mondat az egész versenysorozatról. Szekszárdon, Rácalmáson, Foktőn és Sasréten voltunk. mind a négy verseny jó hangulatú volt, kedvenc szakágam a 3D valamennyi szépségét felvonultatták. Szekszárdon volt a legnehezebb a terep, Foktőn és Rácalmáson hasonló körülmények között lőttünk a Duna mellett – igaz Foktő számomra az egyik legkedvesebb versenyhelyszín 🙂 – Sasrétről esett szó. Szereztem egy aranyat, két ezüstöt, egy bronzot, összetettben alighanem bronzot, Márti Szekszárdon bronzérmes, Foktőn és Sasréten aranyérmes lett, de hogy összetettben egyáltalán értékelik-e, mikor és hol… tulajdonképpen lényegtelen.

A lényeg, hogy együtt voltunk, jól éreztük magunkat, gyönyörű helyeken hódolhattunk kedvenc időtöltésünknek. Nem merem azt írni, hogy sportunknak… pedig szívesen tenném, ez azért ad az egésznek némi keserű szájízt. Annak pedig külön örülök, hogy – hasonlóan a Terepíjász OB-hoz – mi, akik kategóriánkban versengtünk egymással, ezt mindvégig baráti hangulatban, sportszerűen tettük, köszönet és gratuláció Gábornak és Ferinek, reméljük jövőre újra játsszuk a meccset 🙂 !

2. Terepíjász évadzáró Veszprém-Kádártán

Őszintén szólva Sasrét után hazafelé támadt kedvem a másnapi versenyzéshez, bár nem neveztem, egy gyors telefon Gabnai Sándornak, minden sínre került – utólag is köszönöm! Mi motivált? Egyrészt csodálatos volt az idő, másrészt úgy éreztem nem vett ki sokat belőlem fizikailag a sasréti verseny; Veszprém közel van, egyesületem tagjai is szép számmal neveztek.

Ismét egy horgásztó körül volt a verseny, ahonnan körbe lehetett látni a Bakony hegyvonulatát és Veszprém egyes városrészeit. A terepíjászat szabályai szerint 24 lőlapra, célonként három vesszőt kellett lőni. Mivel 12 tábla volt, két nem túl hosszú kört gyalogoltunk. Sajnos a szél jól kibabrált velünk, persze ez minden versenyzőre igaz, gyakran annyira emelte a vesszőt, hogy célratartás után, oldás helyett, le kellett engedni. Két vesszőm úgy repedt meg, hogy a vesszőfogóba csapódva, az oldalszél volt sok neki. Ellenben a tóból nem kellett vesszőt halászni, igaz volt egy lövésem, ahol millimétereken múlt csak… Na mindegy, az tény, hogy idén terepversenyen ilyen gyenge pontszámot még nem lőttem, de nem baj, jó volt ott lenni!

A folytatás két hét múlva, Fehérvárcsurgón lesz.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments