Kárpótlásul Zalaköveskút!

Kárpótlásul a szombati teremversenyért és a hatvani rettenetért, – köszönhetően hajnali ébredésemnek – Zalaköveskútat vettem célba. Bendi és Márti még aludtak, amikor ködszitálásban elindultam. Másfél órás gurulás után érkeztem a helyszínre.

Sajnos ott is nagy köd volt, pedig azt hiszem, hogy napos időben csodálatos zalai tájon került a verseny megrendezésre. 102-en álltunk rajthoz, minden kategóriából jöttek versenyzők – szép számmal. Tradisok közül elsősorban a Nyugati Gyepű harcosai jelentek meg, de örömmel üdvözöltük egymást a Hegyi Farkasokkal is. A verseny hagyományos 3D vadászverseny volt, 20 cél, célonként két, egyenértékű lövés. A karók végre emberi távra voltak leszúrva! Ismét egy jó csoportba kerültem.

A pálya biztonsága a legkényesebb igényeknek is megfelelt. A verseny kis csúszással kezdődött, de ez sem volt vészes. Változatos volt az állatok kihelyezése is, egy-két lőállás megközelítését nehezítette a csúszós sár. Nagy szintkülönbségek nem voltak. Talán egy dolgot hibáztak el a szervezők: mi összesen négyen voltunk, előttünk viszont egy hét tagú csapat lőtt, állandóan várnunk kellett. Ha egy kicsit jobban széthúzzák a mezőnyt, akkor ez is elkerülhető lett volna. De ennél nagyobb hiba soha ne legyen! A beírólap is nagyon jól szerkesztett volt, nagy, áttekinthető és göngyölítés nélkül is pillanatok alatt lehetett összesíteni a pontszámokat.

Az eredményhirdetést és a kajaosztást nem vártam meg, hogy a hétvégéből pár órát a családommal is tölthessek, így erről nem tudok nyilatkozni. Hat pont híján meglőttem az ötven százalékot, ami tekintettel a karók viszonylagos közelségére nem túl fényes eredmény. De majd csak összeszokom az új íjammal és vesszőimmel!

Nagyszerű verseny volt, némileg kárpótolt az elmaradt szombatiért is.