„Extrém” 3D Szőcsénypusztán

Íjásznaplómat lapozgatva, úgy tűnik,immár ötödik alkalommal kerekedtünk fel Szőcsénypuszta irányába, legelőször 2010 májusában. Akkor az alábbiakat írtam Naplómba: „Nagyon jól sikerült, ízig-vérig vadászversenyen vehettünk részt, ragyogóan megépített pályán, csodálatos környezetben, jó társaságban. A rövid ideig tartó eső és a millió szúnyog sem rontotta el kedvünket…”.

Most sem tudnék másképp fogalmazni, de a címben írt „extrém” jelző – gondolom – némi magyarázatra szorul. Aki még nem volt Szőcsénypusztán, aligha tudhatja, hogy a versenyirodától az első lőállásig eljutni részben egy meredek, erdős hegyoldalon lehet, majd a célok többsége fennsíkon van kihelyezve. A versenyt megelőző napon és éjszakán iszonyú mennyiségű eső esett, amely azt eredményezte, hogy az erdei talaj teljesen felázott, művészet volt már az említett meredeken is esés nélkül lejutni! Később is voltak olyan célok, hogy mind a lőállás megközelítése, mind a vesszőhúzás (keresés), akrobatikus képességeket igényelt. Félreértés ne essék: ezek igen komoly nehezítő körülmények voltak, de nem váltak a verseny kárára! A lőtávokkal sem fukarkodtak a rendezők, de egészen biztos vagyok abban, azok nem lépték túl a szabályok adta kereteket.

A kiírás szerint mind WA, mind IFAA távolságra lehetett nevezni, utóbbival azonban – ha jól értettem – mindössze ketten próbálkoztak. Az gondolom, hogy pusztai-nomád íjjal az IFAA rendszerben csak a legkiválóbb íjászoknak van esélyük a találatokkal járó sikerélményre; a kategóriának vannak korlátai az átlagos íjászok számára. Természetesen hitvesemmel a WA rendszerben lőttünk, ám ezen a versenyen 11-10-8-5-ös pontozással, két egyenértékű lövést kellett leadni. Sajnos mindketten kétnevezős kategóriába kerültünk, női tradiban és férfi veteránban is mindössze ketten indultunk. A nevezők számát 50-60-ra becsültem, nagyon örültem, hogy a cserépváraljai táborozók közül ilyen hamar viszontláthattuk Németh Julcsit és Szilárdot, valamint Tímár Dénest; újra találkozhatunk Edittel és Jankóval Paksról 🙂 !

Egyszóval csúszva-mászva, de végigcsináltuk, belekalkulálva az 56 lövést, a valóban extrém talajviszonyokat és a rendkívül nehéz pályát, mindenki elégedett lehet, hiszen ezeken túl, még közel 8 km-es erdei túrát is teljesítettünk! (Olyan versenyen még nem voltam, ahol ennyiféle gomba lett volna az erdőben!) Ebédre sertéspöri volt tarhonyával, mivel a helyi italbolt ebéd végére pont kinyitott, még egy (?) sörrel is lemostam a verseny sarát… Az eredményhirdetésre sem vártunk sokat, és hazafelé az M7-es autópályán sikeresen átjutottunk néhány dugón.

A két hét cserépváraljai íjászat és ez a verseny lezárta a nyári szezont; azt hiszem, ránk fér egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt belevágnánk az őszi íjászversenyek sorába. Nem tudom még mikor és hol, de remélem lesz folytatás.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments