Ezen a helyen most az alsóörsi DTK 5. fordulójáról szóló beszámolómnak kellene állnia. Tegnap alkonyatkor egy felhőfoszlány nem volt az égen, sütött a Nap, bár másnapra a meteorológusok száz százalékos bizonyossággal komoly mennyiségű csapadékot ígértek, reménykedtem, hogy tévednek. Éjjel arra ébredtem, hogy sűrű cseppekben veri az eső az ablakot, reggel sem volt másként. Régi szokásom, hogy a versenyek előtti este összekészítek mindent: íj, nyílvesszők, tegez, alkarvédő, húzókesztyű, szemüveg, fényképezőgép, távcső, toll; kikészítem a ruhámat, hogy reggel, az indulás előtt ne kelljen kapkodni. Tegnap este sem volt másképp.
Cserépváralja után megbetegedtem. Először azt gondoltam, hogy megégetett a napsütés, most már sejtem, vesszőkeresés közben érhetett hozzám egy olyan mérgező növény, amely súlyos bőrgyulladást váltott ki. Hazaérkezés után jöttek elő a tünetek, bő másfél hét kellett, hogy valamennyire regenerálódjak. Versenyre szeptember 5-ig nem készültem, de ahogy elegendő erőt éreztem magamban, elkezdtem az edzéseket. A vesszőfogó helyétől 5-15-20-30-35 m-re csíkot festettem a betonra – azért nem 40 m-re, mert az már az utca -, elkezdtem 3 nyílvesszővel lőni 20-40-60-80 cm-es tereplőlapokra, mindegyik méretre hat sorozatot, váltogatva, a lőlaphoz tartozó távolságtartományon belülről, véletlenszerűen. Egy egy alkalommal 24×3=72 lövést. Hogy nem a levegőbe beszélek, íme, írtam a pontszámokat:
Mivel özönvízszerűen zuhogott az eső, úgy döntöttem, itthon maradok. Egyrészt nem akartam átázni, megbetegedni – nem azért mert félek a betegségtől vagy a haláltól, (mi több, utóbbit türelmetlenül várom) – bár nincs pótolhatatlan ember -, senki sincs, aki a munkámat elvégezze, amíg betegen fetrengek. Másrészt nagyon rosszul állok nyílvesszőkkel, ha most szétáztak volna, belátható ideig nem jutottam volna újakhoz, mert a készítő külföldön dolgozik, ritkán tud hazajönni.
Ráadásul, a versenyt az Alsóörs SE rendezte, amely egyesület színeiben versenyzem évek óta. Reggel SMS-ben értesítettem szakosztályvezetőnket, hogy nem megyek, ennek egyedül a szakadó eső volt az oka.
Fél óra múlva elállt, én pedig végtelenül szégyellem magam, amiért segget csináltam a számból, megfosztottam magamat egy jó kis versenytől. Viszont meghoztam egy régóta érlelődő döntést: BEFEJEZTEM.
