Sokszor voltunk versenyen Szőcsénypusztán, soha nem távoztunk keserű szájízzel. Bár elég messzire van tőlünk – 130 km-re – az autópálya lerövidíti a távolságot. A verseny rendezéséről csak felsőfokon lehet szólni! Adva van az alaptábor körüli festői környezet, a Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola és Szakiskola gyönyörűen gondozott parkja, azt övező varázslatos erdő, amely ideális versenyhelyszín. Jó belövőpálya, irányított belövés, percre pontos versenykezdés. A pályán az útvonal jelölése kiváló, a célok egymástól való távolsága ideális volt. Egyáltalán nem volt könnyű pálya, ám leküzdhetetlen sem. A cikk alatti képen láthatjátok, hogy közel 10 km-t gyalogoltunk, igaz ebben benne van a belövőpályától a 9. számú célig haladás (ott kezdtünk), és az utolsó céltól az alaptáborig megtett távolság is. Az időjárás ideális volt, szépen sütött a nap és nem volt hőség sem. Mintegy öt óra alatt végeztünk a 24×3 lövéssel. Ebédre ízletes vadpörköltet kaptunk, amelyet az iskola ebédlőjében, kulturált körülmények között fogyaszthattunk el. Az eredményhirdetésre sem kellett sokat várnunk. Egyszóval: így kell nívós íjászversenyt rendezni!
Nekem nagyon jól esett, hogy hitvesem, – aki ugyan ezúttal nem lőtt – elkísért, és kutyusunk Nutella is láthatóan élvezte az erdei sétát. A teljesítményem egyszerűen csapnivaló volt, erre nem érdemes több szót vesztegetni.
Néhány gondolat az egész versenysorozatról. Öt fordulót terveztek, de a szentgáli elmaradt, sajnos Ajkára továbbképzés miatt nem tudtam elmenni. Döbröntén az erős szél okozott komoly nehézséget, ráadásul a célok nagy része nyílt terepen és nem erdőben volt. Alsóörsön nekem nagyon jól ment, a verseny végi eső nem volt annyira vészes. Szőcsénypusztán tökéletesen ideális körülmények között versenyezhettünk.
Mint versenyző köszönettel tartozom valamennyi rendező egyesületnek, hatalmas munka lehetett a versenyek lebonyolítása, a pályaépítés, stb. PB-HB (veterán) kategóriában nagyon kevesen lőttük meg az értékeléshez szükséges legkevesebb két versenyt; az, hogy a két legjobb eredmény figyelembevételével két ponttal többet lőttem Pápista Csabánál, kizárólag annak köszönhető, hogy én három, ő csak két versenyen volt ott. Döbröntén és Szőcsénypusztán is sokkal jobban lőtt nálam, – minden álszerénység nélkül mondom – sokkal inkább rászolgált összetettben a győzelemre, mint én.
Jövőre is lesz DTK, szakosztályvezetőnktől elhangzott, lesz néhány változtatás. Az idei is nagyon jó sorozat volt, nívós versenyekkel, köszönet mindazoknak az embereknek és íjászegyesületeknek, akik ezt megálmodták és megvalósították!
A DDR következő Nyími fordulójáig vívunk egy csatát Peytu mezején Pétfürdőn, lesz az oly’ nagyon várt edzőtábor Alsóörsön, majd Bakonybélben a Cseh Tamás Emlékverseny.
