Mivel Bendi osztálykiránduláson volt, Mártival kettesben vettük az irányt Kaposvár felé. Első tanulság: bár a versenykiírásban pontos GPS koordinátákat adtak meg, a navigátor elvitt egy kertvárosi terület zsákutcájába, a szoftverében a versenyhelyszínre vezető út egyszerűen nem szerepelt! Szerencsére a weben meg tudtam nézni a rendezők telefonszámát, így szóbeli segítségükkel pillanatok alatt megtaláltuk a helyszínt. A környezet varázslatos volt, a belövés irányított, sok távolságon voltak vesszőfogók elhelyezve. A felszerelés ellenőrzése után, pontosan kezdődött a verseny. Négyfős csapatokat alkottunk, 24 célt kellett leküzdenünk a terepversenyek szabályai szerint.
A gyönyörű erdőben szépen haladtunk lőállástól lőállásig, komoly torlódás nem volt, néhány célnál várakoztunk 4-5 percig. (Második tanulság: terepre csak bakancsban! Éjjel a területre hatalmas zápor zúdult, a talaj felázott, helyenként csúszós volt. Harmadik tanulság: legyen nálunk szúnyogriasztó! Néha még lövések közben is lakmároztak belőlünk a kellemetlen vérszívók.)
A DTK II.-vel (ajkai forduló) összehasonlítva a pályát, a terep adottságai sem tették lehetővé a brutális fel- és lefelé lövéseket, így is nagyon technikás, nehéz verseny volt. Sokkal nagyobb távolságot gyalogoltunk, mint Ajkán, így a kellemes fáradtság, majd a nem annyira kellemes izomláz sem maradt el… Öt órát voltunk a pályán. Ebédre olyan babgulyást kaptunk amelyben minden szükséges összetevő bőséggel benne volt! Kedves kaposvári barátunk kijött hozzánk a helyszínre, az eredményhirdetésig jót beszélgettünk.
Öröm volt látni, hogy az Alsóörs SE versenyzői szép számban nevezetek és milyen jó eredményeket értünk el! Megnyertük a csapatversenyt és az ezzel járó hatalmas serleget, nagyon sokan állhattunk dobogóra, köztük hitvesem, Márti, aki megnyerte a női tradicionális kategóriát! Alsóörs SE utánpótlás versenyzői is sokan voltak, ennek annál inkább örülök, hiszen íjászpályafutásunk kezdete óta jelentősen kevesebb minit, gyermeket látok a versenyeken, a korábbi évekhez képest! Ezúton is köszönöm az alsóörsieknek, hogy székesfehérvári létünkre befogadtak az egyesületbe, megtisztelő egy ilyen remek csapat tagjának lenni!
Láthatjátok, hogy beszámolóimat követően, minden versenyről megjelenik térkép a honlapon, most ezt helyezem előre. Talán nem reklám, van a telefonomon egy Endomondo nevű program, ez GPS-en követi utunkat, méri a megtett távolságokat, időt, szintkülönbséget és leírja, hogy mekkora távolságokat tettünk meg emelkedőn és lejtőn. Mindezek mellé berajzolja a térképre a nyomvonalat, akár műholdas képeken is látható, ezt a jobb felső sarokban lehet beállítani. Akár még a szívfrekvenciát is képes lenne mérni, ehhez egy megfelelő mellkasi jeladót kellene vásárolni hozzá. Bringások különösen szeretik használni.
Számunkra ez a nap még nem ért véget az eredményhirdetéssel, hiszen Rudi barátunkkal elmentünk egy kis városnézésre. Egyetemistaként Kaposváron egy évet voltam kórházi gyakorlaton a nyolcvanas évek közepén, majd végzés után Taszáron töltöttem sorkatonai szolgálatom egy részét, négy évet dolgoztam a közeli Mosdósi kórházban. Bendi megszületése előtt hitvesemmel a híres kaposvári Csiky Gergely Színházba volt bérletünk. Azóta eltelt másfél évtized, tegnap leesett az állam, hogy mekkora változáson ment át ez gyönyörű város! A belvárosi, nagyrészt szecessziós paloták gyönyörűen felújítva, díszburkolat, virágözön, szökőkutak, utcai szobrok, Rippl-Rónai József szamárkordén érkezik a városba, hogy pár szót váltson Adyval az utcán… A Székesegyház előtti tér is csodálatos lett, ilyen környezetben magától értetődik, hogy lüktet az élet szombaton koraeste, a kávéházak, sörözők teraszai nem üresen árválkodnak, ez a város él, lélegzik, nem dermedt… Én is pótoltam a versenyen elvesztett folyadékot 2-3 korsó finom sörrel. Remek nap volt, íme néhány felvétel a versenyről és a városnézésről:
