Epilógus általában az irományok végére kerül, áttekintve Cserépváralján folyamatosan írt, majd itthon befejezett tábori naplómat, úgy gondoltam, nem ildomos a hosszú terjedelmű írás végére hagynom a zárszót.
Első szavam a köszöneté! Köszönet Dombóvári Andreának, Lajosnak és Dávidnak, valamint Burlovits Erikának azért a mérhetetlenül sok munkáért, amellyel a 2013-as cserépváraljai íjásztábort szervezték és megvalósították! Második szavam is a köszöneté, íjászbarátaink, a táborozók felé, hiszen Nélkületek hiábavaló lett volna a Dombóvári család fáradozása. Remek csapat kovácsolódott össze, olyannyira, hogy az íjászpályán, bár egymással versengtünk, ennek ellenére mindvégig azt éreztem, hogy egymásért is lövünk. Harmadik szavam pedig a kényszerből távol maradóké: hiányoztatok, visszavárunk Benneteket jövőre!
Minden tábor nagyon jól sikerült, de talán a 2013-as volt eddig a legjobb. Annyira gördülékenyen, olajozottan ment minden, jó volt a hangulat, elvégre összeszokott társasággá váltunk. Az első hétre rányomta bélyegét a trópusi forróság, igaz Cserépváralján a hegyek és erdők kissé tompítottak rajta, de ezzel együtt is pokoli hőség volt. A második hétre megjött a lehűlés, az igazi nyár, fellélegezhettünk.
Köszönjük mindenkinek ezt a két hetet, amelyről összefoglaló képsorozatokat találtok Haraga Attilától és Lengyel Zolitól. Köszönet értük!
Kedves Naplóm! Már csak egy feladatom maradt, elindítani a visszaszámlálást 2014-re! Még egy nyitott kérdés van: hol is lesz verseny a hétvégén :-)?
