Az első tavaszi nap mosolya Halásziban

Ha valaki elolvasta „Isten ujja megérintett – valahogy így kezdődött…” című írást, jól tudja, hogy 2005 őszén Halásziban vettünk részt életünk első íjászversenyén, ez volt az az esemény, amely talán örökre az íjászathoz kötötte életünket. Azóta is évről évre mindig ott voltunk, kivéve 2012-őt, ám akkor sem önszántunkból maradtunk távol!

Így azután nagyon nagy örömmel keltünk útra. Mi változott ez alatt a nyolc év alatt? A lényeg semmiképpen sem! Az íjászat, a versenyzés öröme. Az első versenyünk még háromvesszős volt, csak tréfás célokat kellett eltalálnunk. Volt karón varjú (pontosabban gémeskút tetején 🙂 ), ejtett lövés kútkávába, felsorolni is hosszú lenne. A Babos major környékén is más volt még a pálya nyomvonala, most láttam, ezt nagyjából az szabja meg, hogy a terület melyik részén legelésznek a pacik.

Milyen volt ez a verseny? Kezdjük az elején! A nevezés a rendező egyesület honlapján (és nem e-mailben) történt, nekem ez nem okozott problémát, időben érkezett a visszaigazolás, csatoltan a kinyomtatandó és kitöltendő nevezési lappal együtt. Megérkezésünk után a nevezés gyorsan és gördülékenyen zajlott, háromféle menüből lehetett a versenyt követő lakomához válogatni; a belövőpályán bárki megtalálhatta a neki rokonszenves távolságra elhelyezett céltárgyat, mindvégig irányítottan, a biztonságra fokozottan ügyelve zajlott a bemelegítés. Nevezésnél egy nagy táblára írták a nevünket, természetesen mi hárman Macitappancsékkal kértük magunkat egy csoportba.

Ami alapvető változást hozott az eddigiekhez képest, hogy „bulicél” nagyjából csak a célok kétharmada maradt – itt azután volt mamut, telefonfülke, fotelpárna, nagymedve négykézláb, még nagyobb medve állva, csontrulett, természetesen nem hiányzott Halászi ikonja, a tüzet okádó sárkány sem! Ezekre két egyenértékű lövést kellett leadnunk. Volt – ha jól emlékszem – 4 db különböző méretű tereplőlapos cél (3 vesszős), a többi pedig a 3D versenyeken megszokott állat volt, 1+1 lövéssel. Az nem volt rossz ötlet, a mamut után tenni a „szemafort”… :-D!!! Most kesereghetnék azon, nem volt víziló, hogy jól gigánlőjük, viszont nem volt torlódás sem a vesszőhalászat miatt! A lőtávok is mintha megnőttek volna, ám ez sem vált a verseny kárára! Egy dolog zavart, a kettővel mögöttünk kezdett csoport valahol beelőzött, így a verseny utolsó harmadában végig a nyakunkban lihegtek. Volt egy cél, ahol már csak a húzásnál láttuk, hogy az általunk tízesnek gondolt zóna nullát ér (mondjuk nem virítottak a célterületen a pontszámok sem 🙁 …), így úgy döntöttünk, hogy nem írjuk be a pontokat, hanem újra meglőjük a célt, (sokkal kevesebb pontot lőttünk így másodszorra, mintha beírtuk volna a tízesnek gondolt területre fúródott vesszőket).

A kaja ízletes volt, és… most jönne a dohogás… mert az eredményhirdetésig uszkve három órát vártunk. Az azért egy kicsit vicces, hogy ezt azzal magyarázták, hogy a 130 beírólapból 30 hibásan volt kitöltve. Én amikor bevittem a köteget a versenyirodára, átvétel előtt átnézték, csak úgy vették át, hogy minden rendben volt. Másoknál ezt nem így csinálták?

Ja, hogy miért nem dohogok? Azért mert kiültünk a napra, végre órákon keresztül volt idő nyugodtan beszélgetni barátainkkal, Macitappanccsal, Bogival, Marcival, Haraga házaspárral (jut eszembe: mindketten szeniorban indultak 😛 … Attila oké, de Ági az ifiből ugrott át egy kategóriát 🙂 )! Azután kiderült, Attilának még szétlövésen kell versenybe szállnia az ezüstért, nagy nehezen sikerült megszereznie :-). A mi hatfős csapatunkból az ifjak voltak sikeresek, Bogi női VR-ben ezüstöt, Marci csigással aranyat, Bendi pedig bronzérmet szerzett! Halásziban dobogóra állni mindig elismerésre méltó teljesítmény, de ez volt Benedek első olyan versenye, ahol az ifik között indult (bár még nincs 14 éves, de itt a születési évet vették figyelembe, a szervezők szíve joga!). Előbb-utóbb meg kell szoknia, hogy a felnőtt karótól kell lőnie!

Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat. Jót tett a Halászi versenynek, hogy a bulicélok közé vittek egy kis terepíjászatot, egy kis 3D-ét, ezzel a verseny változatosabb lett, de azért nekem azok a célok jelentik még ma is Halászit, amikor csak buliverseny volt! Az akkori könnyedség, lazaság hiányát éreztem most, már a nevezés folyamata, a nevezési lapok, a lebonyolítás túl merevvé, rigorózussá vált. Mindezek a (számomra) negatívumok semmit nem rontatnak az összképen, amíg lesz erőnk kihúzni az íjat, Halásziba mindig elmegyünk!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments