Mindenek előtt: saját egyesületem rendezte ugyanebben az időben a DTK első fordulóját. Azért nem oda mentem, mert egy kisebb vállsérülésem van, úgy éreztem, hogy a célonként három leadott lövés ezúttal sok lenne.
Mióta Íjásznaplómat vezetem, ez lesz a kilencedik (!) bejegyzés Sötétvölgyből. Azt hiszem két dolog hív vissza évről évre: a varázslatos környezet és a jó hangulatú, nívós íjászverseny.
Bár a mögöttünk hagyott héten egy kissé a farunkba harapott a tél, hűvös, felhős, de legalább csapadékmentes idő fogadott, miután egymagamban végighajtottam 125 km-t. Szekszárdon volt már 200 fő fölötti induló is, most kicsit kevesebben voltunk, de így is szép számú versenyző állt rajthoz, sok sporttárs érkezett Délvidékről. Engem közéjük osztottak, kellemes társaság volt.
Ezúttal is nagyon technikás pályát építettek, bőséggel vártak ránk nagyon komoly lefelé lövések. Bár sokat gyalogoltunk, a megszokott nagy szintkülönbségek mintha csökkentek volna. Már fél három felé befejeztük a 24 cél leküzdését, 1+1 lövéses rendszerben.
Jó verseny volt, örülök, hogy ott lehettem. A folytatás szombaton Foktőn, ha jut erőm, vasárnap Ajkán.
