Kéthetes íjásztábor Cserépváralján. Naponta több száz lövés. Utolsó nap, nyilvános verseny. Hat éves íjam, az, amelyiket valamennyi közül legjobban szerettem, amelyik néha odaküldte a nyílvesszőt, ahová szántam, a harmadik célnál ledobta az ideget. Soha nem történt még hasonló. Jobban megnézve, láttam, hogy a felső kar teljesen szétrepedt. Ha az íjnak van lelke, innen távozott. Mivel régóta érlelődő döntést könnyített az eset, a játék véget ér. (?)
Igaz nem könnyű elhatározás, de ha vége… akkor október utolsó napján ezt a honlapot is kiirtom a világhálóról. Ennyi volt…
