Ideje a naplóírás folytatásának, elvégre idestova két éve egy sort sem írtam, pedig jártam versenyekre.
Augusztus végi hőséget követően, viszonylag hűvös reggelre ébredtünk, a meteorológusok nem sok jóval kecsegtettek, esőt ígértek. Ezt a nevezők és a szervezők is tudták, ennek ellenére szinte valamennyi nevező – közel 180 íjász – megjelent.
Rácalmás egyike a kihagyhatatlan versenyeknek. Nagyon régóta járok ide augusztus végén, szeptember legelején, mivel nagyon igényes pálya épül minden alkalommal. Tudjuk jól, ezen a napon a sziget szúnyogjai nagyot lakomáznak íjászvérből, de ez sem jelent visszatartó erőt! A sok versenyző ellenére végig úgy haladtunk, hogy sem előttünk, sem mögöttünk nem alakult ki torlódás. 28 3D célt kellett leküzdenünk 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Ha jól emlékszem, a 22. célnál jártunk, éjszakai sötétség borult a szigetre, dörgött, villámlott, miközben elkezdett ömleni az eső. A versenyrendezők – nagyon helyesen – leállították a versenyt. Mire az autóban kissé megszáradtunk, már csak szemerkélt az eső, így fogyasztottuk el az elmaradhatatlan babgulyást, amelyben több hús volt, mint bab! Nem beszélve a varázslatos sörkifliről! Azt nem tudom, értékelik-e a versenyt (az Íjászneten egyelőre nem látom) de nem is ez a lényeg!
Ezt megelőzően talán júniusban voltam utoljára íjászversenyen. Annyira jó volt újra látni azokat az embereket, akikkel a pályán ugyan versenyzünk, de egyébként emberileg minimum sporttársi, de inkább baráti kapcsolatokat ápolunk. Kézfogások, egy-két szó, többet jelentenek, mint egy fúró tízes… Rácalmáson a profi rendezés, pálya, a varázslatos környezet és a kulináris élvezetek rengeteget hozzátesznek ahhoz a varázslathoz, melynek neve: ÍJÁSZAT!
Pár gondolat az elmúlt közel két évről. 2023 decemberében elvesztettem feleségemet – meghalt. A fájdalom és a gyász a mai napig sem enyhült. Életben maradtam, a hátralévő időt ki kell tölteni, elvégre minden nap ajándék. Az íjászat ennek szerves része, még akkor is, ha már az eredmény a legkisebb motivációs erő. A sporttársak, a természet közelsége, a mozgás öröme és a versenyek hangulata ami számít. Segítséget jelentenek a fájdalom tompításához.
Naplóírás pedig jól kiegészítette az íjászatot, a fényképek rendezése, archiválása jó feladatot jelent. Jó dolog feleleveníteni néha a versenyek emlékét. Bár sok versenyen voltam, de naplóíráshoz nem volt indíttatásom. Mi volt eddig 2024-25-ben? Nagyjából a megszokott versenyekre mentem el, szinte csak 3D-re. 2024-ben és 25-ben is megvolt az elmaradhatatlan cserépváraljai íjásztábor, az ideiről tervezem az írást. A nyári hőség számomra visszatartó erő, de tavasszal és ősszel amikor tehetem megyek versenyekre. Rácalmás kipipálva, de a folytatás Fehérvárcsurgó és Lajoskomárom…
Végül a honlapról. A sablonnal valamit elszúrtam, elszállt, ez az új nem tetszik, de dolgozom azon, hogy találjak valami jobban kezelhetőt. Kár a régiért, szerettem. Na mindegy. Sok idő már nincs hátra, de ameddig ki tudom húzni az íjat, szeretném folytatni…