Nagyon sajnáltam volna, ha idén nem rendeznek a paksiak versenyt, elvégre a „kihagyhatatlan” kategóriába tartoznak. Foktőt hirdették „Télköszöntőnek”, ott inkább tavaszias volt az időjárás, bár Pakson is verőfényes napsütés fogadta és kísérte mindvégig az íjászokat, a 3-5 °C azért már inkább a telet, mint a kikeletet idézte.
A nevezői létszámot 100 körülire becsülöm, nagyon sokan ott voltak a Foktőn két hete is versenyzők közül. Szekszárd, Paks, Rácalmás; de az Alföldről is ellátogattak kiskunhalasi íjászok. A feladat 20 db 3D cél eltalálása volt, célonként két egyenértékű lövéssel, hagyományos pontozással. Csak dicsérni lehet a szervezőket, elvégre a pálya hosszát (és a csoportbeosztásokat) úgy kellett kalibrálniuk, hogy ne sötétedjen ránk, ám torlódás se legyen! Sikerült ezt jól megoldaniuk, hiszen összesen 2 km-t gyalogoltunk bő 3 óra alatt, így még a legtávolabb kezdő csapat is időben beért. A tradis karók távolsága barátságosabb volt, mint Foktőn, de ezzel együtt is nagyon technikás volt a pálya. Ebédre gulyáslevest kaptunk, eredményhirdetésig távolodó versenyre is maradt idő.
Nagyon sokszor jártam már ezen a versenyhelyszínen, le a kalappal a tulajdonosok előtt, hogy az alaposan leamortizálódott iskolából, milyen csodálatos helyet varázsoltak: az épületek kívül, belül renoválva, a kétemeletnyi kilátóból szép panoráma nyílik a környékre.
Az eredményhirdetés is gördülékenyen zajlott, ám ezzel kapcsolatban van bennem némi keserűség, amelynek nem a szervezés az oka! Vegyétek a fáradtságot, lapozzátok végig a fotókat – a fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélkül is megtehetitek -, láthatjátok, hogy a minitől az ifjúsági korcsoportig, kategóriától függetlenül, csak egy-egy versenyző állt rajthoz! Bő 10 esztendeje, mikor elkezdtük az íjászatot, – túlzás nélkül – ötször ekkora létszámú volt az utánpótlás, hasonló versenyeken. Hol vannak a gyerekek és az ifjak? Persze saját gyermekem kapcsán is feltehetem a kérdést, felserdülve, elvesztette minden érdeklődését, pedig nálunk családon belül, központi helyen áll az íjászat, és iskolájában, Abán, az Atilla Király Gimnáziumban sem áll távol a suli szellemiségétől, elég ha a gimi nevére gondoltok. Lehet, hogy a Diákolimpiákon sok a gyerek, nyilván a MÍSZ is látja mi a helyzet az utánpótlással, de engem aggaszt, hogy mi lesz, ha mi letesszük egyszer az íjat, lesznek akik a helyünkre állnak? Az elmaradók talán nem is értik, hogy mit veszítenek… Elnézést ezért a kitérőért, de kikívánkozott belőlem, a fényképek igazolják, hogy a valóságról beszélek.
Nekem jobban ment, mint Foktőn, sikerült a dobogó legfelső fokára állnom. Lassan lefut az év, december 13-án Alsóörsön rendezünk teremversenyt, majd 27-én Pacsán lesz 3D, de az időjárás, a távolság és a karácsonyi kiköltekezés miatt, erősen kérdéses, hogy eljutunk-e rá. Még Alsóörsről írok majd, azután megvonjuk az év mérlegét, majd új oldalt nyitok Naplómban. Köszönet a paksiaknak, remek versenyt rendeztek!
