3D Nemesvámoson

Tavaly május végén volt az egykori Fix-kupák folytatása, átgondolva, hogy idén mit írjak bevezetésül, megtaláltam 2014-es bejegyzésemet, amit akkor papírra vetettem, szóról szóra most is úgy érzem: „Mi tagadás, elfogott a nosztalgia, mekkora versenyek voltak Herenden, Eplényen, Csopakon, Litéren… volt 40, sőt 50 célos íjászmaraton, nagyvadlövészet… Volt novemberi hóvihar, tavaszi forróság… Volt egy társaság, ahol a gyerekek még gyerekek voltak, voltak barátok, akikkel hétről hétre együtt mentünk versenyről versenyre.” Abból a társaságból én maradtam meg az íjászatnak – pontosabban, az íjászat nekem… -, de ideje pontot tenni a régmúltra!

Az időjárás inkább március elejét, mint május kezdetét idézte, hűvös volt, időnként szemerkélt az eső. Nem voltunk nagyon sokan, ezúttal a pusztai-nomád kategória versenyzői sem képviseltették magukat nagy létszámban, inkább csigás és vadászreflex íjjal nevező sporttársak voltak többségben.

A pálya nyomvonala megegyezett a tavalyival, akkor előző héten rengeteg csapadék hullott, most is volt sár, de hatalmas tócsákat nem kerülgettünk. Az erdő meseszép, rengeteg erdei virággal, frissen kinyílt zöld levelű fákkal; minden lélegzetvétel a kristálytiszta levegőből átjárta tüdőnket. A kiíráshoz képest annyi változott, hogy nem 24, hanem 26 céltárgyat kellett leküzdenünk, hagyományos pontozással, 1+1 lövéssel. Négyen alkottunk egy csapatot, jó tempóban haladtunk, elvégre 4 óra alatt megtettük a 8 km-es távot. Nagy szintkülönbségek sem az útvonalon, sem az állatok elhelyezésénél nem voltak, azaz fel- és lefelé nem lőttünk. Talán ez volt az oka, hogy nekem szokatlanul jól ment, egyetlen célnál kellett csak második lövést leadnom, (az is tízes lett, vagyis négy pontot ért), így sikerült megnyernem a versenyt, úgy, hogy nem volt szenior kategória, a kiírás szerint 18-150 éves korig egybe vettek bennünket 🙂 .

Ebédre ízletes, némi lencsével „felturbózott” gulyáslevest kaptunk, nekem nagyon tetszett ez a kombináció. Az eredményhirdetést követően, öt óra körül már itthon várt a jól befűtött szauna 🙂 . Összegezve: nagyon jól rendezett és szervezett verseny volt az új Fix kupa, reméljük a folytatás magasabb nevezői létszámmal, nem marad el.

Mivel nyolc nap alatt három versenyen voltam, ideje némi összegzésnek. Mindhárom 3D volt, a pálya nyomvonalát és a célok elhelyezését tekintve Szekszárd volt a legnehezebb; Bodajkon kifejezetten furfangos célok voltak, a két egyenértékű lövés próbára teszi az összpontosítóképességet; Nemesvámoson megkönnyítette a dolgunkat a jelentős szintkülönbségek hiánya, ettől függetlenül utóbbi verseny sem volt könnyű. Ha hinni lehet a GPS adatainak a három versenyen 26 km-t gyalogoltunk! Őszintén szólva sajnálom azokat, akik megfosztották magukat az együttlét, a tavaszi erdők, a testmozgás és persze az íjászat élvezetétől 🙁 . Folytatás Ajkán, Foktőn és Rácalmáson…

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments